Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 65. A gyulaiak védelmet kérnek a rácokkal szemben Brandenburgi Györgytől (A gyulaiak levele, 1527)

65 A mohácsi csatavesztést követően fellángolt török elleni megmozdulások legfonto­sabbika, a Cár Jován Nenád vezette mozgalom megyénket is érintette. E felkelés tömegbázisát azok a délszláv (elsősorban szerb vagy rác) elemek alkották, akik a török elől déli irányból észak felé menekültek. Békés megyének elsősorban nyugati részét dúlták, megyénken kívül elfoglaltak nemesi kastélyokat, zaklatták a városokat, feldúl­ták a birtokokat. Jován mozgalma a mohácsi csatavesztést követően előállt helyzetben, a kettős királyválasztás után két helyütt is kereshetett támaszt. Jovánt előbb Szapolyai János király (1526-1540) akarta felhasználni a török ellen, majd Jován utóbb I. Fer­dinánd királlyal (1526-1564) szövetségben, annak zsoldjában tevékenykedett. Gyula várnagyai 1527 elején még Szapolyai János hívei voltak, Szapolyai János megbízá­sából Perényi Péter erdélyi vajda Gyulát jelölte ki a Jován ellen vonuló sereg gyüle­kezési helyéül. Amikor pedig Perényi kudarca után Szapolyai Czibak Imre temesi főispánt, a váradi püspökség világi birtokosát bízta meg új támadás megszervezésével Jován ellenében, a gyulai várnagyok követeket és ajándékokat küldtek Czibakhoz. 1527 közepén azonban Brandenburgi György utasítására - a gyulai várnagyoknak adott parancs értelmében - az egész gyulai uradalom I. Ferdinánd pártjára volt köteles átállni. Noha a Ferdinánd zsoldját élvező Jován 1527 nyarán vereséget szenvedett Czibaktól, egy másik, Szapolyai Jánost támogató szerb sereg 1527 utolsó hónapjaiban riadalmat okozott az ekkor már Ferdinánd király oldalán álló Gyula mezővárosban és a gyulai uradalomban. Méltóságos herceg úr, legkegyelmesebb urunk. Örök szolgálataink legaláza­tosabb és leghűségesebb ajánlása után. Bizonyára jól emlékezhet méltóságos uraságtok arra, hogy mi az elmúlt na­pokban egységes akarattal polgártársunk, Oláh (Oláh) János közvetítésével kö­nyörgéssel fordultunk méltóságos uraságtokhoz: méltóságos uraságtok méltóz­tassék nekünk olyan embert kirendelni, aki képes bennünket méltóságos ura­ságtok várában megoltalmazni és megvédeni, mivel, legkegyelmesebb úr, az Istenen kívül egyedül méltóságos uraságtok az, akihez megvédelmezésünk érde­kében folyamodhatunk. Minthogy, legkegyelmesebb úr, úgy értesültünk, s ténylegesen is a tudomásunkra jutott, hogy egy rác presbiter, bizonyos Bohylko nevű pap néhány ezer ráccal együtt János királyhoz akar menni, emiatt attól kell félnünk, amit Isten ne adjon, legkegyelmesebb úr, hogy hozzánk fog jönni. Ezért ismét méltóságos uraságtokhoz mint a mi legkegyelmesebb urunkhoz könyörgünk, hogy óhajtson méltóságos uraságtok nekünk olyan védelmezőt kirendelni, aki képes bennünket, szegény jobbágyokat megoltalmazni, mert 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom