Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 130. Károlyi László földesúr megegyezik békési jobbágyaival az általuk használt földek adóját illetően (Károlyi László taksás szerződése, 1670)

130 Az örökös jobbágyság intézményén azonban nem a jobbágynemesítések szórványosan előforduló esetei, hanem a taksás jobbágyok megjelenése ütött rést. A földesúr - sok körülmény hatására - kénytelen volt lemondani a jobbágyok robotmunkán alapuló szolgáltatásairól, s valamelyes jövedelem biztosítása érdekében beleegyezni abba, hogy ún. taksás jobbágyai évi, pénzben fizetendő bérben egyezzenek meg vele, s annak lefizetése után szabadon elköltözhessenek. Ilyenformán egyezett meg 16jo-ben a megyén kívül élő Károlyi László földesúr békési jobbágyaival gyári és berényi földjeinek adóját illetően. En Károlyi László adom tudtára mindeneknek az kiknek illik. Lente János nevű békési böcsületes ember jüvén fel hozzám ugyan Békés városa levelével, hogy az gyűri földtől velem megalkudnék; a minthogy sok kérési s beszedi után illyen formán alkuttam meg, hogy míg isten csendesebb állapotot ad érnünk, azon gyűri földtől ez következendő szent György napjára tartozzanak tallérul húsz ezüst jó mértékű tallérokat felküldeni, s viszont, kik a beríni földemet élni akarják, rekeszt a folyóra csinálni, vagy marhájokat határán jártatják, míglen falujok megépül, külön-külön minden ember egy-egy tallért adjon, egyébként senki ez két falum határát ne élje, se marháját reá ne hajtassa, mert bizonyos legyen benne, valaki rajta tanáltatik, megfogatik és marbájával együtt felhozatik. Annak határira való gondviselését s felhányását bízom Böldi Jánosra, kire szorgalmatos gondviseléssel legyen. Melynek nagyobb bizonyságára adtam ez kezem írása alatt való levelemet. Datum in Apáti, die 22. Április, anno 1670. [Kelt Apátiban, 1670. április 22-én] Ezt hozzá tévén, hogy maradt hátra adajokban 22 tallér, mellyet ez 20 tallérhoz hozzá tévén, kell ez jüvendő szent György napjára felküldeniök negyvenkét tallért a beríni föld adaján kivűl. Károlyi László taksás szerződése, 1670. ápr. 22. Kiadva: Géresi Kálmán (szerk.): A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára IV., Bp., 1887., 481-482. old. Magyar. - Döntően a falu által közösen egy összegben fizetett adó, de a török és a magyar földesurak sajátos helyzete is (a török a várakban és a városokban, a magyar pedig a megyétől távol, Erdélyben, illetve a királyi Magyarország területén élt) hozzájárult a községek Önkormányzatának kialakulásához. A falu közösen fizette az adót, bérelte a földet, együttesen védekeztek, vívták harcukat, és szükség esetén együtt szöktek el, ,,Ez a népi egység biztosította a termelőerők folytonosságát Gyula térségében a 12g éves török uralom alatt.'' (Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében 73. old.) L. még Makkai László: Robot - summa - taxa (Az örökös jobbágyság rendszerének fejlődési tendenciái a XVII. század második felében), Történelmi Szemle, 1964., 330-337. old., valamint Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 155Ó1767. passim.