Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - A jobbágyvándorlás és a telepítések fő kérdései az összeírás tükrében

Az egyik idegent, gróf Löwenburg főispánt sem érdekelte bii~toka, amelyet hol tisztviselőivel igazgatott, hol bérbe adott. Volt már szó arról, hogy állandóan külföldön lakott, és még a tisztújító megyei közgyűléseken is ritkán jelent meg személyesen. Harrucker, a másik idegen, más típust képviselt. Bár állandóan ő sem lakott birtokán, többször felkereste azt, gondot fordított reá. Nemcsak azzal törődött, hogy a jövedelmet megkapja, hanem azzal is, hogy minél több jövedelmet kapjon. Ennek érdekében, a befektetés megtérülése reményében, anyagi áldozatokat is vállalt. A birtok jövedelmezővé tételének döntő kérdése az emberi munkaerő biztosítása és az állatállomány növelése volt. A föld nem jelentett problémát, bőven volt, bár elvadultan, a folyók áradásaitól állandóan fenyegetve és pusztítva. A földet nem is osztották fel, jobbágytelkeket nem hasítottak ki. Szántót, rétet, legelőt mindenki annyit használt, amennyit meg tudott művelni, amennyire szüksége volt. Ha a helység közös földje nem volt elegendő, földesúri pusztákat bérelhettek, az összeírások tanúsága szerint béreltek is. Az emberi munkaerő kettős gondot jelentett a földesúr számára: először a megszerzését, azután a megtartását. A megszerzés egyik módja a letelepülni kívánó, máshonnan jövő, hazai jobbágyok befogadása volt. A másik, a költségesebb, a fáradságosabb: külföldiek betelepítése. A század első évtizedeiben a kincstár még nem telepített külföldről, az ilyen telepítők a magánföldesurak voltak. Harrucker közéjük tartozott. Az 1725-ös összeírásból megtudhatjuk, hogy nemrég kapott új birtokára 1725-ig mikor és hova hozatott külföldi telepeseket. Érdekes lenne ismerni az ilyen telepítésnek közelebbi körülményeit, részletesebb adatait is. A munkaerő megtartása sem volt könnyebb, mint a megszerzése. Nemcsak a földesúr érdeke fűződött hozzá, hanem a megyéé és az államé is. A megtartás egyik eszköze meghatározott időre szóló kedvezmények, adó és földesúri szolgáltatás alóli mentesítések nyújtása volt. Harrucker alkalmazta ezt az eszközt. A mentesítések lejártával azonban az a veszély fenyegetett, hogy a jobbágy elvándorol, máshol telepszik le, hogy így újra mentesítést kapjon a különböző terhek alól. A század első felének nagy problémája volt a jobbágy vándorlásnak a megakadályozása. Az 1725-ös összeírásból pontos és részletes adatokat kapunk a Békés megyei jobbágyvándorlásnak, a jobbágyi osztályharc e hatásos eszközének méreteiről, látjuk a fejlemé89