Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás eredményeinek elemzése - Az állatállomány fejlődése 1717–1730 között

1717 1720 I. 1720 II. 1721 1725 1730 Füzes-Gyarmat 11 47 14 18 27 160 Köros-Ladány 10 38 — 18 18 120 Tárcsa 12 32 62 112 Szarvas — 17 Gyoma — 7 9 24 2 Kétegyháza 27 Öcsöd — 3 — 1 — 1 Vésztő 35 142 136 74 131 192 Berény 22 Vári 3 148 31 21 34 21 Doboz 25 216 113 94 207 198 Gella (Gerla) 4 40 48 27 75 175 Szent-András — — — Nemes-Kereki — 16 30 Fás 48 Összesen 343 1932 832 823 1152 2462 A méhállomány fejlődése nemcsak a megye egészében, hanem egyes helységeiben is egyenetlen volt. 1717-ben még csak Békésen volt jelentősebb számú méhkas, 1720 elején már Dobozon, Gyulán, Váriban és Vésztőn is. 1720 végén Gyulán már egyetlen kast sem írtak össze. Békésen kívül csak Vésztőn és Dobozon volt 100-on fölül a kasok száma. Az év elejéhez képest azonban ezeken a helyeken is csökkent az állomány. 1721-ben a csökkenés tovább tartott, a kasok száma Békésen kívül sehol sem haladta meg a 100-at. 1725-ben ugyan nőtt a megye átlaga, de csak 3 helységnek volt 100-nál több méhcsaládja: Békésnek, Doboznak és Vésztőnek. 1730-ban Békés továbbra is magasan vezetett, 800-nál több kassal, de az 1720 elején összeírt 1076 kastól még mindig jelentősen el volt maradva. 200-on fölül ekkor Gyulán és Szeghalmon, 100-on fölül Dobozon, Vésztőn, Gerlán, Füzes-Gyarmaton, Körös-Ladányban volt a kasok száma. Semmi vagy szinte semmi volt az állomány Szent-Andráson, Öcsödön (1717-től), Csabán (1717-től), Szarvason és Gyomán. 71