Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)
Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Az adózás módja, az adóigazgatás
A helységek vezetői azután ugyancsak az adózó képesség alapján vetették ki az adót a lakosságra. A behajtás is a helyi vezetőség feladata volt, amely a befolyt összeget a megye hadipénztárába fizette be. A megyék a hadiadóval együtt vetették ki a helységekre a saját költségeik fedezésére szolgáló, önmaguk által megállapított háziadót is. A helységek vezetői is a hadiadóval együtt vetették ki, illetve hajtották be a megyei háziadót, amelyet a megyei házipénztárba fizettek be. Megvolt a törvényes lehetősége annak is, hogy a földesurak saját helységeikben a megye által megállapított adót jobbágyaikra maguk vessék ki, illetve hajtsák be tőlük. Erre általában nagyobb uradalmakban került sor, ahol a földesúrnak birtokigazgató tisztviselői egyben a helyi, sőt részben a megyei adóigazgatást is végezték. Az önmagában sem egyszerű adóigazgatást még bonyolultabbá tette az a körülmény, hogy a helységekben elszállásolt katonaságnak, a lovasoknak lovaikkal együtt, a lakosság adott szállást és élelmet. A katonai szabályzat pontosan meghatározta, hogy az elszállásolt gyalogos vagy lovas katonának szállásadójától mit kell kapnia. Ezt nevezték gyalogos vagy lovas portio-nak. A katonai szabályzat azt is meghatározta, hogy a kétféle portionak mi az ára. Az elszállásolás költségét a hadiadóból levonták. A lakosság a hadiadó egy részét így nem pénzben, hanem természetben fizette, ami előnyös lett volna, ha különböző visszaélések nem történtek volna. Ezeket teljesen megakadályozni az sem tudta, hogy a polgári lakosság érdekeinek védelmére az adózással és a katonaság elszállásolásával és fuvarozásával kapcsolatos, úgynevezett biztossági ügyekben (commissariatica) az 1722/23. évi országgyűlésen külön hivatali hálózatot szerveztek, az országos vagy tartományi biztosságot (commissariatus provinciális). • Az adózás és adóigazgatás többrétű mechanizmusában, amelyet a fentiekben röviden vázoltam, a legfontosabb kérdés mindig az volt, hogy mennyi legyen az adó összege, amelyet az országgyűlés az uralkodónak megszavaz, a nádori concursus és a helytartótanács, illetve végső soron az uralkodó nevében a magyar udvari kancellária a megyékre, valamint a külön adózó városokra és kerületekre szétoszt, ez utóbbiak pedig adózóikra kivetnek és tőlük behajtanak. Az adó összege az adóalapnak, az adófizetők adózó képességének volt a függvénye. Az adó összegének a megállapításához tehát ismerni kellett az adóalapot. 10
