Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

Függelék: - 1. A XVI. században használatos fontosabb fogalmak, kifejezések magyarázata

Munera, muneraüa: ajándék. A nem kilencedköteles, egyéb, kevésbé fontos terményekből, állati javakból szedett kisebb szolgáltatás. Országosan nem szabályozták, az egyes földesurak maguk határozták meg az ajándék fajtáit, mennyiségét és beszolgáltatásának idejét, módját. Nona: 1. kilenced. Officialis: földesúri tiszt, a földesurak birtokigazgatásában működő, általában nemesi származású alkalmazott. Oppidum: mezőváros. Jó és tágas földekkel rendelkező, kedvező fekvésű, lélekszámban és vagyonban gyorsan fejlődő földesúri falu, amely különféle kedvezményeket biztosított magának földesurával szemben. Rendszerint nagyobb pénzösszeg lefizetése útján nyertek szolgáltatáskedvezményeket, nagyobb fokú autonómiát, vásártartási jogot stb. Örök rét: olyan rét, amelyet a jobbágyok „örök" jogon szereztek maguknak, mint pl. irtványföldeket. Ezt a földesúr tulajdonjogának érvényben tartásával a jobbágy eladhatta, cserélhette stb. Vauper: szegény. A királyi adószedés alkalmával az országgyűlések végzései szerint szegénynek számított az a jobbágy, akinek vagyona a 6 forint értéket nem haladta meg. Pecunia christianitatis; kereszténypénz, füstpénz. Azok a zsellérek és jobbágyok, akiknek nem termett gabonájuk, tized helyett fizették 3-6 denáros összegben. Piscatura: 1. halászat, halászóhely, 2. halászati jog. A földesurak külön helyeket jelöltek ki a falvak számára halászat céljából, de a kedvezőbb helyeket maguknak tartották fenn. Pistrillum, pistrilla, kölyű: ütőkészülék, olyan malom, amely törőkalapácsok, lelezuhanó gerendák által bizonyos anyagokat apróra zúzott. Porta: eredetileg az egész jobbágytelek neve, a XVI. században a királyi adó kivetésénél használt elméleti számítási egység, amelyhez 3-4 jobbágytelek tartozott. Possessio: birtok, község. Ekkori szóhasználatban falut jelent. Processus: járás, kerület. Promontorium: szőlőhegy. A szőlőt általában az úrbéres földeken kívül telepítették. A szőlőskertből csak a szőlőt tekintették a telepítőjének, a föld a földesúré maradt. A szőlőföldet a jobbágy szabadon adhatta-vehette, így a legszabadabb parasztbirtoknak számított. Provisor: udvarbíró. A legfontosabb feladata a földesúri jövedelmek kezelése volt. Robot, servitium: munkaszolgáltatás, amellyel a jobbágy földesurának tartozott. Az 1514. évi törvény heti egy nap robotot írt elő, úgyszintén az 1548. évi is. Robotban vetésnél, aratásnál, szőlőmunkánál, szénakaszálásnál kellett dolgozni. A robotot a majorságokon kellett teljesíteni, a majorságok területének növekedésével a XVI. század második felétől a heti robotnapok száma 2-re, majd később 3-ra nőtt. Sáfár: alacsonyabb rangú uradalmi tiszt, akinek a várbeliek élelmezésének irányítása volt a feladata. Sedes dominalis: úriszék. A földesúri bíráskodás fóruma, ahol a jobbágyok egymás elleni, illetve a jobbágynak ura elleni pereit tárgyalták. A tárgyalást a földesúr vagy megbízottja vezette.