Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

I. fejezet. Békés megye XVI. századi történetének rövid áttekintése

vonultában Dózsa folytatta a toborzást, és ezzel megtette az első lépést a hatalommal való szembeszegülés útján. (Egyébként ekkor egy Lőrinc nevű pap 2000, Balogh István deák pedig 300 emberrel csatlakozott Dózsa seregéhez.)

2 Azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány Békés megyei jobbágy vett részt a felkelésben, ahová - legalábbis a későbbi vádaskodás szerint - néhány egytelkes nemes is csatlakozott. Az mindenesetre bizonyos, hogy sokan vádaskodtak pusztán olyan céllal is, hogy majd az elítélt birtokát megkaphassák. A parasztháború leverése után a jobbágyság helyzete nagyon megromlott. A nemességnek okozott károk fejében sújyos adót vetettek ki rá, Békés megye nemesi .gyűlése pedig elrendelte, hogy a jobbágyokat vissza kell hurcolni előző uraikhoz. Szabad költözködésükre vonatkozó jogukat aztán az országgyűlés végleg megszüntette. Itt kell megjegyeznünk, hogy a jobbágyságnak aránylag jobb dolga volt a gyulai uradalomban, mint a megyebeli kisnemesi birtokokon, mert az uradalomban az adózás enyhébb és kiegyensúlyozottabb volt, azonkívül itt védelmet találtak a különféle erőszakoskodások ellen. Brandenburgi Györgyről pedig egyébként is az a hír járta, hogy a parasztok irányában mindig jóindulatú volt.

3 A parasztháború leverésével ismét kiújult a feszültség a megye nemessége és az őrgróf között. Elsősorban a gyulai uradalomba menekült jobbágyok kiszolgáltatását követelték. Ez a rossz viszony volt a jellemző a megye életére a mohácsi csata után is, amikor a megye nemessége Szapolyai János pártjára állt, Brandenburgi György azonban azt parancsolta gyulai várnagyainak, hogy Ferdinánd hűségére álljanak. Mivel 1528-ban a két király versengésében Fendinándnak látszottak nagyobb esélyei, a megye nemessége is átpártolt. A következő esztendőben azonban János király török segítséggel tért vissza, és Brandenburgi György ebben a helyzetben legjobbnak látta eladni, vagy elcserélni gyulai uradalmát, ám erre az üzletre egyetlen jelentkező sem akadt. Ez érthető is volt, hiszen 1529-ben János király az uradalmat tehetséges hívének, Czibak Imre váradi püspöknek adományozta, aki azonnal lépéseket is tett, hogy újdonsült birtokát Brandenburgi várkapitányaitól erőszakkal megszerezze. 1529. július 17-én körülzárta a várat, amelyet azután élelmiszerhiány miatt a várnagyok 1530. március 16-án át is adtak neki. Ezzel egyidejűleg a megyei nemesség természetesen ismét visszatért János király hűségére. Ezekután Békés megyére nyugalmasabb időszak köszöntött. Czibak 1534-ben meghalt, s a gyulai uradalmat unokaöccse, Patocsi Miklós örökölte és birtokolta 1542-ig.

4 A békésebb viszonyok létét mi sem igazolhatja jobban, mint a termelőerők fejlődése, amely oly mértékű volt ekkor, hogy 1539-ben a földesúr azzal dicsekedett, miszerint száz olyan jobbágya van, aki 1000 forintot, és ezer olyan, aki 100 forintot tud kölcsön adni neki. Patocsi Miklós 1542-ben bekövetkezett halála után testvére, Ferenc örökölte a gyulai uradalmat. A megyében eddig tapasztalható nyugalmas időszak ismét megszűnőben volt, mert Buda török kézre kerülése után Békés megye nemessége is kiábrándult a törökbarát politikából, szembekerülve ezzel ismét a várbirtok urával. Amikor azután 1549. szeptember 8-án Ferdinánd követe, gróf Salm Miklós Nyírbátorban megegyezett György baráttal Erdély átadásáról, Patocsi Ferenc özvegyének is át kellett adnia Gyula várát, természetesen a hozzátartozó uradalommal együtt, 1552 májusában. Ezután a vár Bernardo Áldana császári tiszt parancsnoksága alá került, aki