Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VII. A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI ÉS ÉLETMÓDJA - 2. A ház és az udvar - a) A házhely

fog nyerni. Mindazáltal többszöri sürgetéseink iránt sem az affidációnak (bizalomnak), sem az utána való sürgetéseinknek sikerét nem látván, meghatároztuk, hogy egynéhányan Budára felmenvén, a felséges kamarához e tárgyban való esedező levelünket fzemélyesen beadjuk." A megye, ismerve a battonyaiak nagy nyomorúságát, írt is érdekükben a kamarához - minden eredmény nékül.

5 2. A ház és az udvar a) A házhely 1770 táján a belső telek (házhely, udvar, veteményes- és szérűskert) egy holdat tett ki. Egy-egy házhelyen a család szaporodtával nemegyszer oly hosszú ház épült, melyben 3-4, sőt több házas fiú is meglakhatott. 1784-ben Szarvasról említi Petik Ambrus, hogy ott „felföldi tót szokás szerint a nagy cselédű (családú) gazdák némely 3, 4, 5, 6 házas fiaikkal is hosszon épített tágas házaikban sok esztendeig megférnek és laknak/* Az öcsödi elöljárók 1814-ben megpróbálkoztak IÍ) házhelyek kérésével: „A múlt esztendőknek mostohasága azonkívül, hogy terméketlen lévén, a szegény szántóvetőnek gabonát nem adott, azon szükséget is okozta, hogy szalma is, pelyva is nem teremvén, a házak építésével is kenteiének voltak a lakosok felhagyni, és ebből következett már az is, hogy több lakosainknak, akiknek 2, 3 s 4 szárnyokra bocsátható fiaik is vágynak, a drágaság, de különösen a szalmának és pelyvának nemléte miatt arról, hogy fiaikat külön kenyérre bocsássák, hiába gondolkodtak, és így számosabb fiaikkal, menyeikkel és gyermekeikkel egy házban megvonulni (meghúzódni) kénteleníttcttck."

7 Házhelyet azonban hiába kértek, mert elegendő, kiosztható házhellyel az uraság sem rendelkezett. A füzesgyarmati elöljárók 1838. május 15-én a nagy házhelyek kétfelé való oszr tásának megengedését kérték a földesúrtól: „Miután sok háznépek már annyira megszaporodtak, hogy az ősi házban többé el nem férnének,.. . mélységes tisztelettel esedezünk méltóságodnak, hogy az olyatén nagy udvarokat, melyek két házteleknek elegendők, kétfelé osztani kegyelmesen méltóztasson." A földesúr az eldarabolást nem engedte meg, mivel ezáltal „tűzi veszély alkalmával nagyobb szerencsétlenség eszközöltetne."

8 Füzesgyarmaton oly testvératyafiak, akik közös házban, de külön kenyéren éltek ugyanazon úrbéri földből, 1835. november 1-én a következő kérelemmel fordultak a megyéhez: ,,A kegyelmes urbáriumnak az 1771. esztendő augusztus hónap 22. napján lett behozattatása olta itt Füzesgyarmat városában mindenkor voltak s ez idő szerént is vágynak és találtatnak olyatén testvératyafiak, akik egyes közös házban osztatlanul együtt laknak, és az az után lévő urbáriális földekből külön kenyéren élnek, és ekképpen á" háztól és földtől a teljes kendőket közösen teljesítik, egykor egyik, máskor másik menvén robotra. A külön kenyérre való válást okozza az ilyetén testvératyafiaknál az ő házok népének megszaporodása, melynél fogva már egy szobában nem férhetvén meg, az egyes kéményre épített házban két szobákra kénteleníttetnek magokat osztani... Ezen külön kenyéren együtt lakó testvératyafiak közül (eddig) egyik sem tekintetvén lakónak (hazátlan zsellérnek), a 12 gyalog napok leszolgálására nem köteleztettek, hanem ezen folyó esztendőben már minden ilyetén testvérek külön konskribáltatván, a 12 gyalognapoik leszolgálására szoríttatnak." Kérvényükben arra kérik a megyét, hogy hasson oda, hogy az „alázatos esedezők az új kegyelmes urbárium behozataláig a 63 esztendőkig fennállott jobbágyi állapotban megmaradhassanak."

9 A megye nem tudott ily ,,hathatós intézeteket" tenni. 71