Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VI. BÉKÉS MEGYE LAKOSSÁGA - 1. Nemzetiségek - i) Cigányok

„1. Az ilyen zsidók a kontribúciónak (adózásnak) szabadságára, építéshez szükséges materiálékra (anyagokra) ós pálinkának égetésére való nézve szinte úgy tartassanak, mint az többi hazabéli lakosok, mindazáltal a toleránáális taksa (türelmi adó) csak azoknak engedtessék meg (el), kik egyedül a földművelésből élnek, és amellett semmi más egyéb kereskedést nem folytatnak, - azok pedig, kik a szántás-vetés mellett még kereskedést is folytatnak, az említett toleránciális taksát is befizetni tartoznak. 2. Ami a vallásnak gyakorlását illeti, felséges urunknak kegyes akaratja, hogy az olyas foldmívelésre magokat reászánó zsidóknak ugyanaz engedtessék meg, ami más egyéb magyarországi zsidók eránt elrendeltetett^ és azon helyeken, ahol több ilyes a földnek mívelóséből élő zsidók együtt foglalva találtatnak, szokott ájtatosságaikat valamely házban együtt gyülekezve elvégezhessék. 3. Ezen zsidók tovább(á) kötelesek lesznek (a) nékíek kirendelendő földet tulajdon zsidói kezekkel megmívelni, mindazáltal megengedtetik, hogy az első 3 esztendők alatt, még (míg) ti. az mezei gazdaságnak tudományát elegendőképpen fel nem veszik (el nem sajátítják), keresztyén cselédeket fogadhatnak."

13 i) Cigányok A Békés megyei cigányokról legrégibb adatunk 1703-ból való. 1731-ben a gyulai uradalomban egy cigányvajda alatt éltek. A cigányvajdai tisztséget a helytartótanács 1767-ben megszüntette.

14 A kóborláshoz szokott cigánysággal a közrend és közbiztonság szempontjából megyénkben is mérhetetlen sok baj volt, megrendszabályozásukra egymást érték a helytartótanácsi és megyei rendeletek, vajmi kevés eredménnyel. 1758-ben Békés megye is magáévá tette és kihirdette azt a határozatot, melyet Heves és Külső-Szolnok megye a kóborló cigányok megrendszabályozására 1757. december 5-én hozott: „Mely gyakorta panaszok és lélekbotránkoztató gyanakodások köznépeink által előadták légyen magokat az csapongó és kóborló cigányok fel s alá való vándorlási végett (miatt), kik nem kevés tolvajlásokban, feslettségekben, több más ilyetén gonoszságokban jobban-jobban elmerülni naponként tapasztaltatnak, azoknak megtelepedések végett... egy helységbül másikban járások ezután nem engedtetik... Ezután a cigányoknak lovat tartani szabad nem lészen, azokat böjtelő havának (februárnak) második napjáig vagy pénzzé fordítani, avagy marháért cserélni kötelesek lesznek."

15 A 18. században több kísérlet történt a cigányság letelepítésére. Mária Terézia 1761. november 13-i rendeletében megtiltotta, hogy cigányoknak nevezzék őket. Ehelyett az újmagyar, újparaszt, újlakos elnevezést rendelte el. A Bánságba akarta letelepíteni őket. Eredményt seholsem értek el. - Ugyanő 1767. november 27-i rendeletében szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt. Elrendelte, hogy a cigánygyerekeket vegyék el szüleiktől, és adják más nemzietbeli gazdákhoz fizetésért nevelésbe. Megtiltotta, hogy cigány férfi cigány nőt vegyen feleségül. Ezzel a rendelettel kapcsolatban Tompa Farkas csabai főszolgabíró 1768. február 27-én a következő körlevelet adta ki: „A cigányok ezután egyik helységbül másikba ne kóboroljanak, hanem akik eddig is megyénkben laktak akármely földesuraság jurisdictiója (joghatósága) alatt, az helységekben letelepedjenek usque finem affuturae mensis Juníi anni currentis (folyó év most következő június havának végéig) indispensabiliter (múlhatatlanul) magoknak házakat csináljanak, avagy pedig zsellérséget magoknak válasszanak, és úgy a földesuraságnak s publikumnak (a köznek) dolgozzanak s adót fizessenek, emellett a lakosokhoz mind öltözetben, (mind) járásban és dologban magokat konformálják (hozzáilleszkedjenek). Házról házra kódulni s kéregetni ne járjanak, hanem akinek valami mestersége vagyon, áztat folytassa, akinek pedig nincsen, mezei munkával vagy más dologgal életét táplálja. 66