Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - V. HATÁRPEREK, HATÁRJÁRÁSOK - 1. Határperek - a) Tarcsa és Ladány közti határper (1720)

már vagyon más, bizonyos lakóhelyek, hitelesen megbizonyítani fogják."

43 A megye és Ä földesúr csak akkor adták ki az elbocsátólevelet, ha az elköltözni szándékozók minden tartozásukat megfizették. g) A Torontál megyébe költözött lakosok koldusszegényen térnek vissza (1796) A Békésről és Vésztőről a Torontál megyei Ittebére költözött lakosok koldusázegényen térteik vissza. Öreg Zagyva András és három társa 1796. július első felében a következő könyörgőlevéllel fordultak a megyéhez: „Tekintetes, Nemes Vármegye! Igyefogyottaknak Kegyes Pártfogói! Iderekesztett (alulírott) mi négy instánsok (kérelmezők), kik elég gorombául a dolognak végére nem járva, mások izgatásábul Ittebe nevezetű helységbe lakásra vettük volt magunkat oly reménséggel, hogy könnyebb életnek módját fogjuk találni, azért is, «mivel bírtunk, magunkkal elvittük. Ott házakat magunknak készítettünk, melyek nem kevésbe kerültek minékünk. De csak kevés idő eltelése alatt szívünk fájdalmával észrevettük, hogy tehetségünkben nagyon kisebbedtünk, amellett mind adó, mind ézolgálat jobhan-j óbban súlyosodott rajtunk, melyeket meg nem győzvén, ezen kegyes földesuraság szárnyai alá visszajöttünk. Ágyacskánknál egyebet magunkkal el nem hozhattunk, egyéb gazdasághoz és gazdasszonysághoz tartozó egyetmásunk (holmink) az általunk nem kevés költséggel készült üres, új házakban máig is odamaradtanak. Mivel semminket el nem hozhatunk magunkkal, úgy élelmünktől egészen megfosztatván és kiüresülvén, ha mindjárt szégyennel is koldulásra juttattuk vi sszaj öv ételünkkel mind gyermekeinket, mind magunkat. Mély alázatossággal borulnak azért a tekéntetes, nemes vármegye könyörülő indulataihoz, hogy ezen valóba megesett és szánakozásra való sorsunkat kegyelemmel tekintvén, ittebei reánk szabott adót úri és atyai bölcsességgel elintézni és földig esett sorsunkban hathatós segedelmet nékünk nyújtani... kegyesen méltóztasson."

44 Torontáí megye a megyénkbe visszatérteket valódi vagy koholt tartozásaikért utólag is sokat Baklatta.

45 V. HATÁRPEREK, HATÁRJÁRÁSOK 2. Határperek a) A Tárcsa és Ladány közti határper (1728) i A köröstarcsai születésű Szabó Károly történetíró 1851-ben közölte azt a köröstarcsai népmondát,

1 melynek alapján Arany János 1852-ben A hamis tanú című költeményét írta. A mondának van némi történelmi magva is. 18. század első felében egymást érték a községhatárok megállapítására indított perek. A Békés megyei Levéltárban jegyzőkönyv őrzi annak a határpernek is az emlékét, mely 1728-ban Körösladány és Tárcsa közt folyt. A vizsgálatra kiküldött két megyei biztos mindenekelőtt végigjárta a vitás határt, A régi Sebes-Körös melletti. Mihályhalmától Lapály-laponyagra mentek, azontúl Gáj ácsfok volt a határ. Eaután a tanúkihallgatásra került a sor. Feltűnő, hogy mind a négy tanú a kihallgatás idején vagy régebben tárcsái lakos volt. Juhos István „igaz letett hűti (hite, esküje) után vallja, és levetvén csizmáját (:uti mods esset:) (amint az szokás), 6L