Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - V. HATÁRPEREK, HATÁRJÁRÁSOK - 1. Határperek - b) Határvillongás a gyulai és kétegyházi uradalom közt (1749)

állván a Lapály-laponyagra, állítja, hogy ott laktában régi üdőben úgy élték s bírták s tartották Körösladány és Tárcsa között a határt... Emlékszik, hogy a G ács-ér egészen tartatott tárcsái határnak, úgy élték, bírták a tárcsái lakosok az vizet is árvízben vagy arra való időben, marossával (marázsa nevű hálóval) vagy más eszközzel halászták és kaszálták, ott rakták is az Gyács-ér külső partig kazalokban vagy nagy bogiában, jól tudja . . ." A másik tanú, Juhos Mihály ugyanígy vallott, hozzáfűzvén, hogy „azt ís jól tudja, egykor az török szászlót (zászlót) ütvén a Bünkösd partján túl, ahol a halászó rekeszt lévén, az olajbég (török főtiszt, ezredes) elvágptván a rekesztélyt, és: az határt helyben hattá, s mondván: - Ügy éltek, mint eddig!" A harmadik tanú, a körülbelül 60 éves Márkus János köröstarcsai lakos úgy vall, mint az első és második tanú. A negyedik tanú, Kiss Ferenc is hasonlóképpen vall.

2 Az idézett jegyzőkönyv egy Körösladány ós Köröstarcsa közti határpert örökít meg, mely azonban nem a Körösladányban ma is ismert Márkus-örvénye, hanem a Mi'hály-halom környékével van kapcsolatban. A tanúk közt szerepel egy Márkus nevű öregember is, aki azonban nem ládányi, hanem tárcsái lakos, s a tarcsaiak javára is vall. Az 1728. évi határper jegyzőkönyvét Karácsonyi János történetíró is ismerte. azonban valahogy elkerülte a figyelmét, hogy az öreg Márkus János is szerepel a tarcsaá tanúk közt. Azért ezt írta: „Csak ezen Juhos Istvánra (vagyis az első tanúra) vonatkozhatik az Arany Jánostól is megénekelt „Vén Márkus" mondája (A hamis tanú)".

3 A hamistanúmondák egyik állandó eleme, hogy a vitás területet jogmlanul követelő fél tanúja hazai földet tesz jó előre a talpa alá, hogy hamisan ne esküdjön. Így tett a hamis tanúban a vén Márkus is. Az 1728. évi határperben azonban Almásy Márton táblabíró, élvén a gyanúperrel „amint az szokás" lehúzatta a tanúkkal a csizmájukat, és a vitás földön mezítláb állva kellett megesküdniük. Aznap ugyanaz a kéttagú bizottság a Körösladány és Félhalom közti határperben is hallgatott ki tanúkat. A jegyzőkönyv szerint Bende Miklós nemes személy „depositis suis coturnis (:uti moris est:)" (levetvén csizmáját, amint az szokás), tett vallomást

4 b) Határvillongás a gyulai és kétegyházi uradalom közt (1749) Az évtizedeken át dúló határperben a két uradalom nemegyszer kölcsönösen erőszakosságra és kegyetlenkedésre ragadtatta magát. Egy 1749. december 10-én felvett jegyzőkönyv szerint nemes Balogh János úgy vallott, hogy a „tekintetes gyulai uraság kiküldvén feles fegyveres embereit azon (vitás) földre, kétegyháziaknak akkoron is benne levő dinnyéjeket, úgy egyéb veteményeket lovaikkal öszvögázoltatván, egészlen el . . . rontották." Franczina János gyulai uradalmi prefektus a „kétegyháziakat... arrul (a földről is), akinek békességes bírásában mostanság is vannak, sokszor behajtotta, kötöztette és tömlöcöztette. Hallotta.. . Franczina János uram szájábul, . .. hogy úgymond, meg nem nyugodna, s arra igyekeznék, hogy Kétegyházát elpusztítaná s fölégetné." Egy másik tanú, nemes Tóth István viszont azt vallotta, hogy „amidőn a deutrális (kérdésben forgó) földet gyulaiak bevetették, abban termett búzájokat tekintetes konsiliárius (tanácsos ti. Andrásy Zsigmond) uram elhordatta. Mivel a fátensnek (tanúnak) magának is, mint akkori gyulai lakosnak ottan lévén vetése, máséval együtt a fátensébül ís vittek -bé Kétegyházára."

6 62 •