Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXIII. KÖZMŰVELŐDÉSÜGY - 4. Kisebb iskolák - a) Az elemi fokú oktatás

Minélfogva tekintetes, nemes Békés vármegyének alázatosan esedezem, ha ezen szentügyet pártolni és a kisdedóvó intézet felállítására kegyes engedelmet megadni méltóztatnék."

21 A rendek a megye 1839. december 12-1 közgyűlésén a következő végzést hozták: „Teljes méltánylással és örömmel látják a rendek egy ily már országosan jótékonynak ismert és a vállalkozónak dicséretes szándéka után létesítendő intézetnek a megyében leendő keletkezését, ugyanazért meghagyatik, hogy annak létrehozásához a megye (a maga) részéről is minden kitelhetőképpen segédkezeket nyújtson."

22 1841-ből ismerjük az első gyomai óvót, Milesz Pétert, aki oklevelét az első magyar óvónőképzőben Tolnán szerezte, öt 1843-ban Zöld Sámuel váltotta fel. Figyelemre méltó, hogy megyénkben is 1860-Íg férfi óvók működtek. A békési „Fr:bel-féle gyermekkertet" 1842-ben Csató József óvó szervezi.

23 1845-ben Szarvason is felmerült egy kisdedóvó intézet létesítésének gondolata. Bloch (később Ballagi) Móric szarvasi gimnáziumi tanár az óvoda javára tervezett táncvigalómról ez év június 16-án körlevelet bocsátott ki.

24 4. Kisebb iskolák a) Az elemi fokú oktatás A megye valamennyi elemi fokú iskolája a helységben levő katolikus, evangélikus, református és görögkeleti egyház mellett keletkezett. Ezekben a kezdetleges berendezésű iskolákban egy-egy tanító nagy gyermeksereget tanított. Mint Wallaszky Pál komlósi evangélikus lelkész (1769-1779) írja: „A nagyobb fiúk tanítója a télen 70-80, a kisebbeké 140-150, a leányok oktatója 200 növendéket számlált."

25 Tessedik Sámuel 1784-ben hasonlóképpen nyilatkozik: „Valamely alacsony, setétes, büdös szobában néha 100, 200, 300 gyermekeknek is együtt kell ülni. Gondolja meg az ember a gőzt, büdösséget, port és lármát az ily sok gyermek között... Az oskolák majd egy tömlöchöz hasonlók, melyekbül az igen szorosan ülő gyermekektől a büdösségnek gőze főképpen télen füstölög. Gondoljon az ember egy nem igen nagy és többnyire setétes szobában két-háromszáz gyermeket együtt 4-5 óráig!"

26 Tankötelezettség nem volt. A jobbágyszülők nem járatták gyermekeiket rendesen iskolába. Mint Tessedik írja 1784-ben: „Télen az oskola tele vagyon, nyáron és tavasszal üres ... A parasztnak szüksége van a gyermekre odahaza, a kertben, a kenderföldön, a mezőn a marha mellett, és bizonyára a rendelt oskolai órák idejében sokszor nála nélkül nem lehet."

27 A megye 1787-ben elrendelte ugyan, hogy „mindkét nemen lévő gyermekek idejeknek 6. esztendejétől fogva átaljában mindenkor, de legfőképpen nyáron az oskolák járásához erősebb és súlyosabb fenyítékekkel az atyák által szoktattassanak. Az olyas magzatok pedig, kik már oskolájukat végzettek, innep- és vasárnaponként a tudományoknak nagyobb gyakorlása végett megírt módon kirendelt órákban való megjelenése ugyan(csak) az atyáktól azeránt veendő szoros felelet alatt kénszeríttessenek."

28 1789-től egymás után érkeztek a helytartótanács rendeletei, hogy a szülők ne marhákat legeltessenek gyermekeikkel, hanem iskolába küldjék őket.

29 A helytartótanács 1796. április 19-i rendelete alapján a rendek a megye július 12-i közgyűlésán úgy rendelkeztek, hogy „minthogy a gyermekek a tanulástól elvonattatnak azért, hogy a közpásztorok (közös pásztorok) nemléte miá a barmok legeltetésére fordíttatnak, erre nézve parancsoltatik, hogy a szolgabírák urak minden helységekben tegyenek oly rendelést, hogy közönséges (közös) pásztorok tartattassanak, a gyermekek pedig szor. 328