Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 3. A megyei bíráskodás - c) Büntetések

kinyilatkozna (nyilvánvalóvá lenne), hogy az olyas rab ok nélkül fogattatott volna el, időhalasztás nélkül szabadon bocsáttassák. 2. Hogyha pedig az ellene vádképpen beadott bűnnek erős gyanúságában keveredettnek lenni tapasztaltatik, avagy cselekedete nyilvánvaló lenne, a szolgabíró azonnal tanúvallások által is bizonyítandó dolgának megvizsgálásában ereszkedjen, és ha vétsége csekélyebb,... a cselekedetnek mivoltához képest áristommal vagy testet sanyargató egyéb büntetéssel büntesse. 3. A szolgabíró által ily móddal szabott büntetését hanetalám a vétkes személy érdeme felett lenni ítélné, és... a nemes vármegye vagy viceispány úrhoz apellálván, dolgának bővebb megvízsgáltatását kérné, az elrendelt büntetés halasztassék, és ily történetben (esetben) a vétkes a viceispány eleiben küldettessék.. ,"

26 A rabok kísérése A jobbágyok által az úriszékhez és megyéhez kisért rabok útközben gyakran megtámadták kísérőjüket és elmenekültek. A gyulai úriszék 1746. júliusában a következő rendeletet hozta: „A raboknak kísírésében igen nagy vigyázatlanságok történnek . .. Annak okáért valamely helységnek lakosai az olyatén rabot elszalaszt ják, a rab által okozott költséget és kárt az helység fogja refundálni (megtéríteni), a rab késérő személyek pedig kiki kétszáz pálcával fognak büntetődni."

27 A rabkíséréssel később is sok baj volt. A rendek a megye 1818. július 16-i közgyűlésén így rendelkeztek: „Tapasztalás bizonyítja, hogy a rabok könnyedén késértetnek a tömlöcben (tömlöcbe), a késérőktől fortélyoson megszabadulnak, elszöknek. Azért ezentúl alkalmatos késérők rendeltessenek elegendő vedlő szerszámmal, ha úgy kívántatnék, lovas ember által is. Gyalogvason kívül minden rabnak karja hátrakötöztessen, mégpedig úgy, hogy annak kötélvége a késérők kezében tartasson .. .'

,28 A nemesek büntetőügyei A nemesek, sőt a vélt nemesek büntetőügyei is a megyei törvényszék hatáskörébe tartoztak. Izsó Mihály kötekedéséről, verekedéséről és káromkodásáról hírhedt gyomai nemesember 1837. november 24-én is hasonló váddal állt a megyei rabokat ítélő törvényszék elé. Nemes Izsó Mihály még 1829. január 11-én éjjel Gyoma város éjszakai őrállói által kísért lármás rendbontókat erőszakkal kiszabadította, majd „ugyanazon év július 12-én az imént említett őrállók . . . közül egyiket. .. szidalmazni, haiánál fogva cibálni s a pitvarbul kivoncolni vakmerősködött. . . Nemrég a Nagy korcsmában . . . két kézre fogott bottal... nemes Kruchió Mihályt orozva úgy főbe ütötte, hogy az . .. lerogyott." A megyei törvényszék Izsót másfél évi vasban, közmunkában eltöltendő fogságra ítélte, a sértettnek 10 Ft fájdalomdíjat, a megyei dologházra 20 Ft-ot, az orvosi költséget és a forspontozásbeli költségeket kellett fizetnie.

29 c) Büntetések A leggyakoribb büntetés a férfiaknál a bot, a nőknél és a gyermekeknél a korbács volt. Nemegyszer 100-200 botra vagy korbácsra ítélték a vádlottat, aki az ütéseket meghatározott időközökben részletekben kapta meg. Tóval ritkább volt a pénzbírság, ezt nyilván a nagy pénzszűke magyarázta. A helytartótanács 1785. évi rendelete szerint is a parasztokat pénzbüntetés helyett botozással kell sújtani.

30 A börtönbüntetést a megye tömlöcében (közmunkán vagy dologházban dolgozva) töltötték ki, gyakran megszabott napokon böjtöléssel súlyosbítva. Súlyosabb esetekben vármunkára vagy hajóvontatásra vitték őket. Elég gyakori volt a katonának adás is. Főleg a 18. század első felében még sok volt a halálos ítélet is. A halálnemek közül akkor a lefejezés, később a kötélhalál volt a gyakoribb. A boszorkányság miatt lefejezetteket máglyán elégették. 311