Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 3. A megyei bíráskodás - d) A megyei tömlöc

A vallani nem akaró vádlottakat veréssel és kínvallatással igyekeztek őszinte vallomásra bírni, de sok halálra ítéltet is a kivégzés előtt megtortúráztak, hogy bűntársait bevallja. A helytartótanács 1776-ban megtiltotta a mértéktelen verést és a kínvallatást.

31 Ennek ellenére a megye és a gyulai uradalom közös hóhérának 1783. évi szegődményleveiében továbbra is szerepel a tortúrázásért járó díjazás.

32 Végül is az 1791. évi XLII. te. értelmében „a kínvallatások annálfogva, mivel az igazság kikutatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak, hanem inkább büntetésszámba mennek, addig, míg a büntetőeljárásra nézve országgyűlésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerűen tiltva lesznek."

33 A halálbüntetések száma oly nagy volt, hogy a gyulai akasztófa négy oszlopának keresztgerendáin az egymás mellett lógó hullák száma nemegyszer megközelítette a húszat.

34 A tömeges akasztás megakadályozására a helytartótanács közölte a megyékkel azt az 1782. évi királyi rendeletet, hogy „Azon esetben, ha ezen első bíróság valakit vagy akasztófára, vagy az akasztófának testire való sütésére ítélne, az ily esetek előbb őfelségének beterjesztendők, mielőtt foganatosíttatnának."

35 II. József a halálbüntetést 1786. október 30-án eltörölte, de az 1791. évi XL. te. újból visszaállította. A halálos ítéleteket később is csak az ítélet jóváhagyása után lehetett végrehaj tani. A halálraítéltek jó része kegyelmet kapott. így például a Magyar Udvari Kancellária 1812. december 11-Í dekrétuma (rendelete) szerint „Siklován, másképp Hóra Vaszalia, ki tolvaj kodásáért... ezen megye törvényszéke előtt halálra ítéltetett, királyi kegyelem által a kért halálos büntetés alól feloldoztatván, . . . vasban és közmunkában szoros őrizet alatt eltöltendő 6 esztendei rabságra oly módon ítéltetett, hogy hetenként 2 nap (kenyéren és vízen) böjtöljön, és félesztendőnként 40 pálcaütéseket (összesen tehát 480-at) szenvedjen."

36 A halálraítéltek kivégzésük előtt néhány napot a tömlöc erre a célra berendezett egyik helyiségében, a siralomházban töltötték. Ez alatt az idő alatt ehettek-ihattak, amit és amennyit akartak. A megye 1768. évi számadásában ily tételek olvashatók: „8 icce ser, 6 font hús, 2 icce pálinka, 2 font gyertya, a halálraítéltet őrző megyei hajdúk számára 2 akó sör, és végül a két elitélt (máglyán való el)égetéséhez 6 öl fa és 50 kéve nád."

37 d) A megyei tömlöc A megyének a 90-es évekig nem volt székháza, a tömíöce is a várban volt elhelyezve. II. József 1786-ban egyesítette Békés, Csanád és Csongrád megyét. Akkor a megyei rabok is Szegvárra, az új megyeszékhelyre kerültek. Amikor aztán 1790-ben Békés megye újra megalakulhatott, és 1793-ban a megye székháza is felépült, a megyeháza udvarán lévő tömlöcbe áthozhatták Szegvárról a Békés megyei rabokat.

38 A rabok számának folytonos növekedésével azonban a tömlöc mindinkább kicsinek, a rabokat őrző hajdúk száma pedig kevésnek bizonyult. Ezen a helyzeten /. Ferenc király és Ludovika főhercegnő Békés megyei látogatása segített. Gyulán átutaztukban ugyanis a király „május 15-én reggeli 6 órakor... a tömlöcöks,t megjárván és megvizsgálván,... a tömlöcöknek kicsinségét, valamint a hajdúknak is a rabokhoz kevés számát tapasztalván és megesmérvén, oly kegyelmes utasítást adni méltóztatott, hogy a tömlöcökről a raboknak eddig tapasztalt legnagyobb számához képest egy alkalmatos rajzolat elkészíttetvén, költségek jegyzésével együtt minél előbb küldettessen fel, s egyszersmind a megye szükségéhez és környülállásaihoz (körülményeihez) képest a hajdúk számának szaporítása is kérettessen, ajánlván őfelsége azerént kegyelmes. resolucióját (elhatározását)."

39 312