Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 13. A gonosztevők üldözése - d) Vérdíjak - e) A pusztai katonák

den elfogottért és a lopott jószág visszavételéért a házi pénztárból jutalmat kapnak. A pusztákon... a tolvajok ... csak arra leselkednek, hol lészen egyik vagy másik országos vásár, közelebbekre (ugyanis) a pásztorok titkon alattomban eljárni szoktak, utánok lesekednek, és célokat hamarább teljesíthetik."

69 Volt, hogy a lakosság harcban fogta el a tolvajt. Ez történt 1769-ben Kétegyházán is. „Tolvajt kiáltottak, kivel fellázítván a népet, azok közül vagy harmincan* utánok szaladának, vasvillákkal, botokkal és dorongokkal kergetvén őket, s vélek ellenkezvén (szembeszállván), nálok (ti. a tolvajoknál) is erős, kemény botok lévén, és Drágán Tógyernek kezében kettő is lévén, a késit pediglen keresztül a szájban fogai közé tévén, szüntelen őket káromítván, rémítvén, hogy közel ne mennének, mert megölné (őket), mondván, hogy ők emberhússal élnek, és most is majd azt esznek. Mindazáltal emberkedvén ellenek, Szúrd Stefánt elverték, és elfogták a Kakucsi-halomnál, Drágán Tógyer pediglen egyátalán fogvást meg nem adván magát,.., (élethalálharcban) reárohanván, megnyomták, és nagy erővel virradta előtt csak mintegy két órával... hozhatták bé Kétegyházára."

70 d) Vérdíjak Hogy a rablók és haramiák elfogatását elősegítse, a megye tagliát (elfogatási díjat) tűzött ki a fejükre. Mint Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1787. május 8-án kelt kurrensében közhírré tette, hogy „annak, aki az haramiáskodó gyilkosnak lappongásának helyét kijelenti, nevének eltitkolásával a tekintetes, nemes vármegyétől becsületes jutalom fog adattatni. Aki pedig a haramiáskodót akár holtan, akár elevenen kézhez adja, hívségének nagy jutalmát veheti."

71 , Ugyanazon évben egy másik kurrens szerint „minden elevenen behozatandó haramiáért 100 rénesforintok,... ha a holt mellett egy eleven is bé fog hozattatni, vagy pedig, ha azon holt haramia vagy éppen a haramiáskodásban ölettetett meg, vagy igen híres és nevezetes volt."

72 Ily taglia reményében fogta el 1816 végén öt öcsödi ember Zöld Marci híres útonállót. Mint az öcsödi elöljárók írják 1817. január 3-án a tiszaföldvári bíráknak: „A múlt hetekben - amint nemzetes bírák uraimék bölcsen tudják - Zöld Marci nevű híres útonálló az öcsödi tanyák közt 5 öcsödi lakosok által a gyalui

73 gulyásbojtár utasítására elfogódott, megkötöztetett, és ugyancsak azon gulyásbojtárnak javallására Tiszaföldvárra nemzetes szomszéd uraink közházokhoz háromlovú kocsin bevitetvén resignáltatott (átadatott)." Az öcsödi elöljárók az 5 öcsödi lakost illető elfogatási díj iránt érdeklődtek.

74 1818. március 19-én két öcsödi lakos két desertort (szökött katonát) fogott el, ezért a megyétől 48 Ft tagliát kaptak.

75 e) A pusztai katonák 1744-ben a megyei közgyűlés elrendelte, hogy valamelyik megyei tiszt megyei katonákkal és fegyveres néppel kéthónapónként járja be a pusztákat, és fogdossa össze a tolvajokat, gyanús kóborlókat, főleg a szökött katonákat.

76 1804-ben a megye külön utasítást adott pusztai katonái számára. Éjjel-nappal a ménespásztorok mellett kellett lenniük. Nappal alhattak, kipányvázott lovuk ilyenkor nyereg nélkül volt, este azonban a pusztai katonáknak nyergelniük kellett, és egész éjjel lóháton a ménes mellett lovagolniuk. Ha messziről a tolvajt űzők lármáját halottak, segítségül kellett menniük.

77 Az 1805. november 19-i közgyűlésen a rendek emelték a pusztai katonák számát. „Végeztetett, hogy a pusztai katonákhoz még 30 személy adattasson, úgyhogy azokbul mindegyik járásban 12 légyen a járásbéli főszolgabírák parancsolatjuk alatt, 6 pedig 302