Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 13. A gonosztevők üldözése - c) A lakosság védekezése a tolvajok és rablók ellen

... valamely várban közönséges munkára 10 esztendeig, hasonlóképpen az asszonyi rendek .., annyi esztendőkig Tömösvárban dologra vitetnek ... Második renden sem plébánusok, sem káplányok, sem pedig más akárki egyházi személyek, amint gyakorta történt, hasonló cselekedetet... 150 forint büntetés alatt elkövetni ne mérészeljen(ek) !"

63 Különösen a pásztorok bújtatták szívesen a szökött katonákat. Ribiczey Pál esküdt 1772. december 24-én felhívta a bírákat, hogy „a pusztákon lévő pásztoroknak is tudtára adja kegyelmetek, hogy semminemű szín alatt a desertor (szökevény) katonákat kenyérrel vagy más eledellel táplálni ne merészeljék."

04 Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1784. május 26-án kiadott hosszú körlevelének 35. pontja: „Ha kik netalám az helységek lakosai közül szemtelenül arra vetemednének, hogy a zsiványokat ágyasaikkal együtt tolvajlás végett vásárokra hordani bátorkodnának, lovaiktól, szekereiktől azonnal megfosztassanak, a bicskásoknak (zsebtolvajoknak) s ugyanazok ágyasainak érdemlett büntetéseken kívül hajók tőben nyírettessék el, és ha azontúl tolvajságban találtatnának, a nemes vármegyének határairól eltiltattassanak.'

65 A csárdákról mint a tolvajok tanyáiról 1794-ben a jászberényi distriktuálís deputáció (kerületi küldöttség) alábbi jegyzéseit körözték a Békés megyei szolgabírák is: „Ami nézi (illeti) a pusztákon lévő csárdákat, ezek ... nemcsak ... az tolvajoknak búvóhelyek szokott (szoktak) lenni, hanem többnyire a benne levő csárdások orgazdák, azoknak feleségeiket pedig és iccés név alatt nálok tartózkodni szoktak (szokott) aszszonyi személyek testek kitételével ámítgatják magokhoz a tolvajokat és csavargókat, következésképpen a rossz emberek csak azért is tolvajkodnak, hogy a tolvajlott jószágnak az árát ezen személyekkel elharácsolhassák, és magokat azok előtt jobban kedveltessék."

66 A Békés megyei uradalmakra és lakosokra egyaránt nagy veszélyt jelentettek azok a zsiványok, akik a szomszédos Heves megyei ványai (dévaványai) határban egyes uraságok földjén lappangtak. Csepcsényi Tamás gyomai uradalmi teljhatalmú igazgató megküldte a megyének Dants István gyomai tiszttartónak az 1823. június 4-én kelt levelét: „A póhalmi csőszünk, kondásaink ma előttem kivallották a helység pásztoraival együtt, hogy már sem kenyérrel, sem szalonnával nem győzik a sok kóborlót, kík éjtszakánként hozzájok jönnek, s élelmet zsarolnak. Ha pedig ezt tőlök megtagadják, kártétellel fenyegetődzenek. Tartózkodó helyek a többször említett uraságok („Halassy őnagysága, Szerdahelyi és Petrovai földesuraságok") gulyásainál vagyon. Némely este 9-10 vagyon egy tanyán . . . Nappal pedig egynél többet, azt is bojtár képibe többé látni nem lehet, mert az ügyesebbek másnap dél felé a keresettel Fegyvernekre, Roffra, Gendára (Gyendára, Tiszaroff határába) és még 5 helyekre utaznak főbb orgazdáikhoz .. "

67 c) A lakosság védekezése a tolvajok és rablók ellen. Más volt a lakosság vélekedése a faluban garázdálkodó kistólvajokról és a házakat feltörő rablókról. A maguk érdekében végrehajtották az 1787. évi rendeletet, mely szerint „ha valamely helyben valóba haramiák tapasztaltatnának,... hív, józan és próbás életű személyek, férfiak éjtszakai őrállóknak vagyis baktereknek rendeltessenek, . .. kiknek kötelességekben fog állani a haramiáknak beütésekor az harangok féreverése által jelt adni."

68 De nemcsak a helvségekben volt szükség éiíeli őrállókra, hanem a helység ménesénél és gulyásánál is. Tomcsányi főszolgabíró 1807. június 8-i körlevelében így rendelkezett: „Minden helység bírái a barmai(k)nál és méneseknél levő számadókhoz elegendő éjszakai fegyveres strázsákat és lovasokat sor szerint kiállítsanak .. . Ezek min301