Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 5. Munkakerülők - 6. Munkanélküliek

ha tekintetes, nemes vármegye grémiumában (kebelében) oly hathatós dispozsíciót (rendelkezést) késedelem nélkül tenni nem terheltetnek, hogy az parasztságnak minden személyválogatás nélkül... mindennemű találtató s kivált tűzi fegyvere.. elszedetnék, ... a kereskedőknek is,... nemkülönben nemes uraiméknak is megtiltatnék, hogy parasztembernek semminemű pretextus (ürügy) alatt fegyvert adni ne merészeljenek .. .

21 1742 derekán a megye 19 helységében összesen 199 közönséges és 9 tessényi (tesseni) flintát, 39 karabínt (karabélyt) 139 pistolyt, 3 pulhákot (régimódi puskát), 30 lándzsát és 23 kardot szedtek be.

22 Bár többször is szedtek össze fegyvereket, még közvetlenül a szabadságharc előtt is sok fegyver volt a lakosság kezén. Kiss Péter csabai főszolgabíró 1847. december 24-én ezt a körlevelet küldte szét: „Tudományára jővén (a megyének), miként... számos mezőberényi lakosok puskákat, pisztolyokat szerezvén, egy részrüi dolgaikat kerülve vadászgatnak, más részről oly egyének is ellátják magokat fegyverekkel, kik a közbátorságot s vagyoni tulajdont fenyegetik,... azért meghagyom az érdemes elöljáróknak, hogy a berényi minden templomok előtt, úgy hétfőn dobos által hirdettessék meg, hogy kedden, azaz december 28-án reggel 9 órakor mindazon mezőberényi lakosok, kik bármelynemű lövőeszközökkel bírnak, Mezőberényben a községházánál megjelentvén, fegyvereiket magokkal felhozzák." A külső tanyákon lakó, megbízható embereknél meghagyták a fegyvert.

23 5. Munkakerülők Már a 18. század második felében jelentős volt azoknak a száma, akik nem álltak el munkába. Ennek többféle oka volt: A megyei limitáció a földesurak és a módosabb gazdák érdekében túl alacsonyan szabta meg a munkabéreket. Elszegődésükkel függetlenségüket elvesztették, és a gazda hatalma alá kerültek volna. Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1784. november 17-i körlevelében a munka nélkül élő férfiak és asszonyok szolgálatba állítását sürgeti: „A henye betyárkodást (munka nélküli életet) megszokott és csupán másoknak javára ásítozó személyek, akár azok férfiak, akár asszonyok légyenek, szolgálatra vagy valamely munkában teendő bizonyos szolgálatnak felvételire foganatosán kénszeríttessenek."

24 1788-ban Tomcsányi szolgabíró a szolgálatba állni nem akaró jobbágyfiak, illetve szüleik megbüntetését sürgette: „Ha oly gazdák találkoznak, akiknek házainál több élő gyermekeik találkoznak s vágynak, és élelmekre módj ok nincsen, (s) azon legényeket a szüleik a szolgálattól önként tartóztatják, akkor a szüleiket, - ha pediglen a legények ezolgálatban állani nem akarnának, akkor azokat a bírák minden héten 12 pálcával megbüntetni mindaddig, míg szolgálatban el nem állanak, legelső és legszorosabb kötelességeknek tartsák.*'

25 6. Munkanélküliek Beliczay József viceszolgabíró 1788. április 5-i kurrensében közhírré tette a főispánnak a „szegénységtől nyomattatott" s a hatóság szemében már eleve gyanús személyekről kiadott rendetetét: „1.... Az helységek bírái a gyanús és szegénységiül nyomattatott személyeket most ugyan mindjárt, ennekutána pedig minden 14 nap alatt a szolgabírónak mindenkor 19* 291