Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 7. Koldusok - 8. A helységen kívül lakók

név szerint előadni tartozzanak, hogy így valamely gonoszságnak történetével a gyanút annál egyenesebben intézni lehessen. 2. Hogyha a szegénységtüi nyomattatottak magok lakóhelyeken munka jókkal élelmeket nem kereshetnék,... tehát ezen esetre a bírák által passuáltassanak (passussal, útlevéllel láttassanak el), úgy mindazonáltal, hogy passusokban azon hely, azhová élelmek keresésére mennek, világosan kitétessék 5. Minden(ki), aki az lakóhelyén kívül munkában volt, tartozik gazdájának testimóniálisát (bizonyítványát) arrul, hogy mely naptul fogva és meddig dolgozott nála, kikérni, és azt az ottani illető szolgabíró által subskribáltatni (aláíratni). Aki pedig enélkül lakóhelyére visszatér, a szolgabírónak büntetés végett általadattassék. 10. Hogy pedig a gyanús személyek erdőben, réteken vagy más rejtekhelyekben magokat ne vehessék, a nótáriusok minden hétben kétszer házanként meg fogják vizsgálni, hol tartózkodjanak a házhoz tartozó személyek, és a tapasztalásról a szolgabírót minden 14 nap alatt vagy pedig a környülállások úgy kívánván, hamarább is voltaképpen tudósítani köteleztetnek."

26 7. Koldusok A megyének már a 18. században az volt az álláspontja, hogy minden helység a maga koldusait, táplálja, viszont a koldusok lehetőleg ne lépjék át a helység határát. Ezzel akarták megakadályozni, hogy a koldusok úton-útfélen, hidaknál, más helységekben, országos vásárokon kéregessenek, csalásba és tolvajlásba keveredjenek, főleg pedig, hogy híreket hordjanak. Ezért rendelte el egy 1768. évi kurrens, hogy „az idegen koldusokat, akár szomszéd helységbül valók légyenek, egy falubul más faluba jÖnni-menni és koldulni a bírák ne engedjék."

27 Egy 1775. évi körlevél büntető rendelkezést is tartalmaz: „Helyről helyre pedig vagy városokban gyalog avagy (:amit némelyek, akik talám a fáradságos munkát kerülvén, különb-küiönbféle nyomorultaknak tettetik magokat:) szekéren és talyigán annak és abban levő lovaknak konfiskációjának (elkobzásának) büntetése alatt járni ne merészeljenek."

28 8. A helységen kívül lakók Békés megyében a helységek nagy kiterjedésű határaiban már a 18. század második felében a nyári mezőgazdasági munkák idejére ideiglenes jellegű szállásokat, mellettük ólat (istállót) építettek. Ezek általában gazzal fedett földkunyhók voltak. Itt-ott már állandó jellegű lakóépületeket, tanyákat is találunk, amelyben a gazda vagy felnőtt fia, vagy cselédje kinn lakik, a kinti munkát végzi és az állatokat ellátja. A helytartótanács a közbiztonság megrendülésének egyik fő okát ezekben a szállásokban látta, ahol a cselédek és pásztorok ellenőrzés nélkül élnek, a kóborlókat és lopott jószágokat rejtegetik. Ezekről jelentést kért a megyéktől. Békés megye 1780-ban azt jelentette, hogy a jobbágyok szállásaikat a gazdálkodás könnyítésére építették a küjső telkeken. Ezek a gabona és széna összegyűjtésére és a jószág teleltetésére szolgálnak, rendben ís épültek, és, további rendezésre nincs szükség.

29 Tessedik Sámuel ellene volt a szállásokon és marhatanyákon való életnek. A szállások egyik fajtájában a parasztember „egész esztendőt által feleségével, gyermekével és cselédeivel a szálláson lakik,... A vének eljönnek ugyan vasárnapokon a templomba, de inkább aludni és nyugodni, mintsem a népnek oktatását hallgatni." A szál292