Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 4. A fegyvertartási tilalom

2. A muzsika a nevezett napokon városhelyeken a korcsmákban délután 4 óra előtt rilalmaztatik, faluhelyeken pedig 3 óra előtt, úgyszintén ser- és pálinkaházakban... 3. Vasárnapokon és innepnapokon terhes szekerek a városokban 9 óra előtt, falukon pedig isteni szolgálatnak elvégzése előtt bé ne bocsáttassanak, kivévén az utasokat, kiknek a szekerek ha eltörnék, keresztényi kötelességek szerénti segítséggel lenni tartoznak. 4. A megírt napokon a boltok egész napestig zárva légyenek, és semmit sem világosan (nyiltan), annyival inkább lopva valakinek adni vagy valamit árulni a boltjukban lévő portékájuknak elvesztése alatt tilalmaztatnak... 5. Húsnak, halnak kimérése, kenyérnek, úgy főzeményeknek árultatása városokon 9 óráig, falukon második harangszóig szabadon engedtetik, de kirendelt órákon kívül ez sem engedődik."

15 Hogy a szekérzörgés és az ostorpattogtatás ne zavarja a hívek áhítatát, a helytartótanács rendeletére Gyulán is sorompókat állítottak fel a hidakon és bejáró utakon. Azonban a sorompókat, minthogy azok az utasok és a gyalog vagy kocsin templomba járóknak akadályára voltak, 1814 nyarán lebontották, és helyükre a két Gyula város bírái a helység cselédeit állították, akik mindenkit szabadon ki- és be bocsátottak a terhes szekerek kivételével.

16 A helytartótanács ragaszkodása folytán a megye kénytelen volt 1819. március 30-i gyűlésén újból elrendelni a sorompófák _ visszaállítását. Jó esztendőbe került, mire elkészültek.

17 Addig is a megrakott szekerek nagy ostordurrogatások közt haladtak át a helységeken. Tomcsányi főszolgabíró 1820. április 2-i körlevelében- felháborodva állapítja meg, hogy „rakott szekerekkel a legnagyobb durrogatások közt (hajtanak át a helységen, sőt) amikor a római katolikus hitbeliek az oltári szentséggel. . . ájtatosan processiót járnak s énekszóval esedeznek a szent áldásért, szekerén járni-kelni bátorkodnak, sőt oly durvaképpen, hogy fejekrül még csak kalapját sem mozdítják, amelyet csak egy ispányhoz is kötelesek volnának megtenni."

18 A vasárnapokon és ünnepnapokon a fiatalság nem járt templomba. Mint 1834 elején Vidovich békési főszolgabíró írja a gyulai fiatalokról: „A mostani fiatalemberek a misét a Czigler kapujánál hallgatják, prédikációra pedig csak az öregek járnak. Hétköznap pedig csak az öregeket lehet templomba menni látni, mintha a fiataloknak szabad nem volna, s így inkább az erkölcstelenségnek, mind (mint) az Istennek áldoznak. Annálfogva főtisztelendő úr kívánságára a tekintetes első alispány úr keményen s felelet terhe alatt parancsolja, hogy a fiatalság a prédikációk hallgatására serkentessen, hogy ott jó példákkal a példás életre vezettetvén, a köztársaság hasznos polgárai legyenek."

19 4. A fegyvertartási tilalom A helytartótanács és a megye állandóan tiltották, hogy nem nemes embernél fegyver legyen. Ennek három okát emlegették: a tiltott vadászatot, a veszekedéskor való fegyverhasználatot és a falut felgyújtással fenyegető lövöldözést. A legfőbb ok azonban a negyedik, ki nem mondott ok volt, hogy tudniillik féltek a fegyveres szegényparasztságtól. Károlyi Sándor gróf 1742. április 28-án az az évben kiadott helytartótanácsi rendelet alapján

20 levelet intézett a megyéhez i „ .. . A parasztságnak . . törvény szerint is és sok rendbéli parancsolatok által fegyvert (:mcly egyedül a nemesi személyt illeti:) viselni, annyival inkább házánál alattomban tartani nagyon tiltatik, annak okáért a belső csendességnek kon servációjára (fenntartására) nézve ítélem szükségesnek lenni, 290