Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVII. A KÖZLEKEDÉS - 1. Utak, országutak

XXVII. A KÖZLEKEDÉS 1. Utak, országutak a) A Békés megyei útviszonyok A 18. században és a 19. század első felében az utak az év nagyobb részében járhatatlanok voltak. Voltaképpen utakról nem is lehetett beszélni. Az országutak is kivétel nélkül földutak voltak, melyek a földeken, ha lehetett, toronyiránt haladtak, a mocsaras helyeket pedig nagy ívben megkerülték Ahol laposabb helyeken vezettek át, ún. gátakat emeltek, s ezen haladt tovább az út. Egy 1735. évi helytartótanácsi rendelet utasította a megyéket, hogy az utakat úgy hozassák rendbe, hogy két szekér elférjen egymás mellett.

1 - Franczina János uradalmi prefektus 1748-ban kiadott körlevelében is rendelkezik az utak szélességére vonatkozólag: „A szántóföldek között pedig az országútját ad minimum (legkevesebb) öt ölnyire meghagyják, és nemes vármegye tisztjei megvizsgálván, aki ellenkezőt cselekedni tapasztaltatik, azt 50 pákával toties, quoties (mindannyiszor) fogják büntettetni."

2 A megyén néhány fontosabb országút haladt keresztül. Ha 1734-ben valaki a szarvasi révnél bejött a megyébe, Szarvastól úttalan úton mehetett toronyiránt Békésnek, onnan a Hidas-ér hídján át Gerlán keresztül Gyulára, onnan Sarkadon át Várad felé utazhatott.

3 - Petik Ambrus szerint 1784-ben „Körösladány... a SebesKörös éjszakról való partjára helyheztetett, és nagy országútjában vagyon, úgyhogy aki Váradról és Debrecenből vagy Erdélyből akar ezen vármegyében jönni vagy Csongrád vármegyében ezen vármegyén keresztül menni, a Sebes-Körösön lévő hidat, mely Körösladányba vagyon, el nem kerülheti, úgy hasonlóképpen Debrecenből s annak tájékáról Aradnak és Tömösvárnak egyenes útja."

4 - A Gyulát Sarkadon át Nagyváraddal összekötő postaút 1787-ben létesült a Gyula határában le\

r

ő Haiós-út melletti gát felhasználásával. Ez meghoszabbítása volt a Gyulát Csabával összekötő Csabai-gátnak. Az utak járhatatlan volta miatt kezdettől fogva állandó volt a gond. Tompa Farkas csabai főszolgabíró 1768-ban megállapította, hogy a Gyula és Csaba közti Veszei-gát „oly rossz és lukacsos, hogy... a lakosoknak már károkat okozván marháinak lábai kitörésével azon rossz híd és gát miatt."

5 Csupor László békési főszolgabíró 1788. február 26-án így jellemzi a tél végi útviszonyokat: „Most a föld fagyának kimeneteiivei legrosszabbak az utak, melyet magam is experiáltam (tapasztaltam), mivel vasárnap Gyulárul Kétegyházára az Gyula városnak öt lovain reggel nyolcadfél órakor elindulván, hanem éppen 12 órára három fertálykor érhettem Kétegyházára, és odáig, noha csak üresen volt a kocsim, csak magam voltam benne, mégis hússzor is a lovak minden tartóztatás nélkül megállottak."

6 Tomka Pál békési járási esküdt azt írja 1815. július 15-1 körlevelében: „A remeteházi (a mai Sarkadi-úti) gátak és a kétegyházi utakon lévő gátok az árvizek által annyira felbontattak és elrontattak, hogy azokon nagy veszedelem nélkül kocsikkal senki sem járhat. Magam is ielen voltam, amidőn terhes szekerek a gátnak rossz volta miatt dülödöztek és összetörödeztek."

7 Lakatos Károly járási esküdt 1845. május 19-én sem írhatott jobbat az itteni útviszonyokról: „A Kígyós felé vezető útban vagy két helyen - vízállásos lévén - oly nagy sarak s mély pocsolyák szoktak lenni, hogy a jószágok is belédűlnek."

8 Hasonló volt a helyzet Bihar megyének ma Békés megyéhez tartozó részén is. Mint Kovács Imre Bihar megyei esküdt írja 1822-ben: „Sokkal nehezebb utak rettentik vissza 255