Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXII. A BÉKÉS MEGYEI NEMESEK - 5. Nemesi felkelések - b) Az 1800—1801. évi nemesi felkelés

egy nadrág, egy pár csizma nyolcágú sarkantyúval, egy magyar köpönyeg, két pár fehér ruha, egy mántlizsák. A ruha lesz világoskék, a mántlizsák pedig fekete posztóból, a zsinór az ország színe, úm. zöld, veres, és fehér." A határozat intézkedik ezenkívül a zászlókról, trombitákról, társzekerekről, a hiányzó felszerelési tárgyak beszerzéséről, valamint a szomszédos Arad és Csanád megyével való együttműködésről.

25 A nemesi felkelő seregbe a gyulai uradalom 100, a másik kettő 28, a főispán 2, a megyei tisztviselők 4, az uradalmak 6, a r.kat. plébánosok 2, a református és evangélikus prédikátorok l-l, egy békési görög kereskedő 1, a nemes bérlők 3 zsoldos kiállítását vállalták. Az armalista nemesek közül személyesen felkelt 26, a többiek 4 zsoldost állítottak. Tehát a „nemesi felkelő század" 178 főnyi legénységéből mindössze 26-an voltak nemesek, a többi 152 fő zsoldost kivetették a helységekre, amelyeket pedig az állandó hadsereg számára való újoncállítás amúgy is súlyosan terhelt. Emiatt többfelé zúgolódott is a nép. A századot anélkül, hogy a harctérre került volna, a campoformói békekötés (1797. október 17.) után feloszlatták.

26 b) Az 1800-1801. évi nemesi felkelés A király 1800-ban újból elrendelte a nemesi felkelést. A megye szeptember 25-én tartott insurrekcionális (nemesi felkelési) közgyűlésén hozott határozata alapján Domokos Lőrinc főjegyző a főszolgabíráknak megküldötte „ azon Hirdetményt, melyben a felülő nemes sereg közé menendő ifjak eránt kitett fávorok (kedveznények) avégett közöltetnek, hogy minden megyebeli plébánus és prédikátor urak a prédikáló székből minden fegyverforgató ifjakat ahhoz képest serkentgetni és ösztönözni igyekezzenek . . ." A Hirdetmény szövegéből: „..-. Ezen tekéntetes nemes Békés vármegyéből kelletik kiállani öszvességgel 448 főből álló gyalog és lovas insurgens (felkelő) seregnek. ... Mindazoknak, kik mostan a nemes sereg közé állanak, a tekintetes, nemes vármegye következendő fávorokat (kedvezményeket) ígér: 1. Azoknak, kik lovasoknak állanak, lészen felpénze (foglalója) 6 Ft, azoknak pedig, akik gyalogosoknak, 12 Ft. 2. Mindazon nemtelen legények, kik most felkelnek, és fegyvert fognak, holtig mentek lesznek a személyektől való adózástól és személyeket illető minden más közönséges terhek (közterhek) hordozásától, s akárminémű katonaállítások légyenek is jövendőben, ők soha többé katonának nem állíttatnak, hanem eloszolva az insurrekció (nemesi felkelés), örökre mentek a katonaságtul, csendesen lakhatnak azontúl honjaikban, s folytathatják gazdaságaikat. 3. Vége lévén az insurrekciónak, az egész ruha nékiek ajándékoztatik, ezenkívül a lovak eladattatnak, és azok ára a gyalogság és lovasság között egyformán felosztatik. Hogyha pedig valaki ezen szép ígéreteket is megvetné, s királyához s hazájához tartozó polgári kötelességét önként teljesíteni nem akarná, az olyan mint puha és hűségtelen tagja a közönséges társaságnak (társadalomnak) elfogattatik, és a reguláris milícia (rendes katonaság) közé adatik büntetésül örökös katonának."'

27 „Midőn a megye verbungot hirdettetett, Zsibrita András nevű csabai lakos a népet arra bujtogatta, hogy ne álljon be senki katonának, mert hiszen őfelsége csak a nemességet hívta fel arra, hogy a franciák ellen személyesen fogjon fegyvert. A megye ezért a lázítót azonnal elfogatta, és Gyulára a megye börtönébe kísértette. - Újévkor bekövetkezvén a bíróválasztás ideje, a szolgabíró és az uradalom három egyént jelölt ki. de a nép ezekről hallani sem akart, s a börtönben levő Zsibritát kiáltotta ki bírónak220 I