Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás - d) A parancsokkal és tilalmakkal való szembehelyezkedés - e) A lakosok más megyében keresnek munkát - f) Levél a királyhoz
kevés költségeket okoznak anélkül, hogy ezen utakra helyes passusaik lettek volna,. . . járásbeli szolgabíró úr tehát megvizsgálván, hogy az eddig tett utakra ki által és miképpen passuáltattak (láttattak el útlevéllel), jövendőre nézve intse meg és tiltsa el őket kemény büntetés alatt az ilyen szükségtelen utazásoktól, tudtokra adván, hogy a megye mint az adófizetőknek minden igazságos ügyeikbe kötelességből való pártfogója, az ő helyes panaszaikat is a maga útján mindenkor elő fogja mozdítani." 54 A megye 1813. október 26-án foglalkozott a leküldött másik csabai panaszlevélleí, melyben Csaba helység „kéri, hogy az ő urbariális sérelmeinek már valahára leendő orvoslása sürgettessen, a földesuraság vagyis az uraság tisztsége a bíró és a helybeli tanácsnak, kivált pedig a nótáriusok választásába való befolyástól zárattasson ki, és az árendális (haszonbérleti) tartozásnak tetszése szerént való meghatározásától, egyátaljában pedig minden erőszakos bánásmódjától tiltasson el..." A rendek keményen megfeddették a kérvény íróit, mert azt a megye megkerülésével küldték fel a helytartótanácshoz, és utasították a főszolgabírót és esküdtjét, hogy mielőbb „végére járván annak, ki lett légyen ezen folyamodás indítója, kik mennyi és minő költségeken voltak Budán annak előmozdítása végett, és kitől nyertek útilevelet", erről jelentést tegyenek. A rendek meggyőződése szerint „a panasznak ily módon való, vakmerő beadását nem a kommunitás (a helység), hanem inkább egynehány nyughatatlanok cselekedetének tartani kellene . . . Hogy pedig az e napokban bekövetkezendő bíró és esküdtek választása alkalmatosságával némely lázítók által... készítendő nyughatatlanságnak és rendetlenségének eleje vétettessen, járásbeli szolgabíró úr a földesuraságot a kegyelmes urbárium rendszabásaira utasítván, a népnek is mind a földesuraság jussait, mind a maga kötelességeit megmagyarázván, intse a csendességben való voksolásra. Akik pediglen netalántán vakmerő nyakassággal magokat a megyei végzés ellen szegezni bátorkodnának és nyughatatlan zúgolódásra okot adnának, azokat mint magokat a törvényes felsőség ellen sze gező bűnösöket a megye tömlöcébe megfeddés és megzaboláztatás végett küldje bé." 55 A csabaiak most a megtorlások miatt tettek panaszt. A helytartótanács 1813. november 9-én leküldte a megyéhez a „Csaba helység neve alatt béadatott, újabb könyörgő levelet . .. oly meghagyással, hogy a panaszolkodók felsőbb hely elejébe való folyamodás(uk) miatt semmi bántódással illettetni ne engedtessenek." A rendek azonban más véleménnyel voltak. Felháborodottan állapították meg, hogy „példa nélkül való, vakmerő bátorság az, midőn az adófizetők, akár egész község légyen az. akár pedig, amint a jelenvaló esetben nyilványságos, egynehány nyughatatlanok a felsőbb helyre adott panaszos levelekben több tökéletlen, sérelmes, kisebbítő vádakkal a vármegyét illetni merészelnek, úgy adván elő a dolgot, mintha az (ti. a megye) az ő elnyomattatására célozna . . . Illetlen volna azoknak (a vádaskodásoknak) megcáfolásába ereszkedni, annyival inkább, minthogy azt fel sem tehetik a rendek, hogy a nagyméltóságú királyi helytartónács előtt tekéntetbe vevődtek volna, - hanem elégtétel és megbosszulás nélkül ezen cselekedetet elhallgatni, sem a megsértett nemes testnek (testületnek) méltósága nem engedi, sem az ilyen veszedelmes példából származható rossz következések nem javasolják. Azért járásbeli szolgabíró és esküdt uraknak tovább is meghagyatik, hogy ezen két utóbbi instánciák koholói eránt vizsgálást és jelentést tegyenek." 56 213
