Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás - d) A parancsokkal és tilalmakkal való szembehelyezkedés - e) A lakosok más megyében keresnek munkát - f) Levél a királyhoz

d) A parancsokkal és tilalmakkal való szembehelyezkedés Az ellenállás többé-kevésbé határozottabb formája volt a nyílt szembeszegülés, amikor például a jobbágy dézsmálás előtt hazahordta búzáját, mustját, tilos legelőre hajtotta jószágát, orvul halászott és vadászott, az uraság földjén engedély nélkül szénát kaszált, nádat vágott, az urasági erdőben fát vágott, robotra nem állt ki, illetve maga helyett gyermeket, nőt vagy öreget küldött, az uraságnak kárt tett. Se szeri, se száma nem volt azoknak a megyei és földesúri rendeleteknek, melyek az engedetlen és kárt okozó jobbágyoknak büntetést helyezett kilátásba, de sem ezeknek a rendeleteknek, sem Mária Teréziának az engedetlenkedő jobbágyokról 1766. június 14-én kelt nyílt parancsolatának nem volt kellő foganatja. „MI MÁRIA THERÉZIA stb. Adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik, hogy minekutána értésünkre esett volna, hogy némely földesuraknak jobbágyai úrdolgát vagyis robotot és egyéb szokott adózásokat, melyekkel földesuraiknak tartoznak, vagy annak rendé szerént és szokott üdéiben, amint kötelességek hozza magával, meg nem teszik, avagy megtenni teljesen nem akarják, és el is mulatják, sőt inkább némely akaratosabbak s a többinél vakmerőbbek hibás és balvélekedésbűi egybengyülekezni és egymást engedetlenségre bátorítani mérészlettek . . . Valaki . .. ezen elölszámlált és ezekhez hasonló rendetlenségeket ennekutána elkövetni merészelne, az olyan érdeméhez képest büntetést fog szenvedni, és nagyobb vagy kisebb vétke szerént öt- vagy tizesztendőbéli, avagy éppen örökös rabsággal, sőt iszonyú halállal is fog büntettetni.. ."

5Í e) A lakosok más megyében keresnek munkát A hatóságok a földesurak érdekében igyekeztek megakadályozni, hogy a szegénység kenyérkeresés végett más megyébe távozhasson, mert ezzel az uraságok nagyobb bért voltak kénytelenek fizetni a kapósabbakká vált, itthoni napszámosoknak. Hiába szigorították azonban meg a passus (útlevél) kiadását, a lakosok passus nélkül is elmentek. Békés megye rendéi 1808 június 30-i közgyűlésükön Csanád megye barátságos levelével foglalkoztak, mely szerint „sok lakosaik mindjárt a tavasz elein élelmek keresése végett passus nélkül egész házok népével együtt elmentek, úgyhogy (a Csanád megyei földesurak) nem kapván napszámost, hallatlan nagy bért kéntelentttetnek fizetni azoknak, akiket találnak is, melyre nézve azt végezte (Csanád megye), hogy mindaddig, még a megyéjekben munkát találhatnak, más vidéki helyre való menéstől keményen tiltassanak el. Azért az olyas megyéjekbeli (Csanád megyei) személyek, ha itt (Békés megyében) találtatnának, őrizet alatt kísértessenek vissza megyéjekbe." - A Békés megyei rendek utasították a szolgabírakat., hogy „itt is hasonló rendeléseket tegyenek, s azoknak megtartására szorosan vigyázzanak."

52 f) Levél a királyhoz A szegénység jó ideig abban a meggyőződésben volt, hogy a király a földesurakkal szemben is megvédi a szegény igazát, és a megye minden tilalma ellenére a király előtt levélben tárta fel sérelmeit. A megye a helytartótanács utasítására ismételten tiltotta, hogy a királyhoz közvetlenül kérvényt küldjenek.

53 A helytartótanács 1813. április 27-én kivizsgálás és jelentéstétel végett leküldte a vármegyéhez Csaba községnek a királyhoz benyújtott panaszlevelét. Ezzel kapcsolatban a rendek a július 1-i közgyűlésen megállapították: „Tapasztalván pedig, hogy a panaszoknak fő indítói alattomban személyesen Bécsbe járnak folyamodásaiknak bemutatása végett, és nyilván ezáltal a panaszolkodó adófizető társaiknak felesleg való nem 212