Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás - c) A fenyegetődzés valóra váltása

küre) emlékezvén, s hivatalainknak legkisebb ágazatját is pontosan teljeséteni kívánván, a lakosainktól minden kötelességei(k)nek teljesétését szorosan megkívánjuk ..." A szlovák nyelvű levél egykorú magyar fordítása a következő: „Bíró uram, emlékezzen magáról! Borbírák uraimék is! Amit feltettek, tegyenek le róla! Mért olyan károk történik, melyet soha el nem felejtenek... Mikor a búzátok megérik, nem fogjátok tudni, mely(ik) végre kell futni, mert mindenütt fog égni. És amit az uraság el nem vehet, tik sem vegyétek el, mert gyermekeiteknek is fog ártani! Van a mi községünknek elég kára, de még több lesz; csak úgy nem, ha mi hárman meghalnánk. Borbíró uram, Zahorán! Kend legelébb fog égni, mert kend a legnagyobb impostor bíró urammal. Ha azt teszitek, hogy meg fogjátok tiltani Szent György-napig a boráruitatást, az Isten sohase legyek istenünk, ha az meg nem esik nektek, ami itt fel van írva. Jól tudjuk mi, hol van vetésetek Szálláson és Apácán, de ha nem hiszitek, próbáljátok!"

47 A hatóságok igyekeztek az elöljárókat megnyugtatni. Így Boczkó Károly szarvasi alszolgabíró 1833. április 8-Í levelében éppen egy ilyen tűzzel fenyegetődző cédulával kapcsolatban ezt írja a gyomai elöljáróknak: „Az elöljárók jelentéséből fájdalmasan tapasztaltam, hogy némely gyomai lakosok még mostanában is folyvást nyughatatlankodnak . .. Jóllehet feltenni sem lehet, hogy arra vetemednének, ami cédulájukban foglaltatik, mindazonáltal a felvigyázat és szemmel tartás szükséges, - csakhogy az elöljárók félelmet ne láttassanak mutatni, mivel azáltal a rosszak még inkább felkapnának. A persekutorokat (a megyei katonákat, csendőröket) mentől hamarébb Gyomára küldöm. Kettő közülök folyvást ott maradhat.. . Addig is iparkodjanak az elöljárók a gyanús emberek kitapogatásában, hogy az olyanok általam béhúzattathassanak."

48 c) A fényegetődzés valóra váltása Ha a jobbágyot az őt ért sérelmek annyira felbőszítik, hogy a község cselédeit, a hajdút, ispánt megveri, az uraság gabonaasztag)át, elpusztítja, a bíró, jegyző vagy gazdatiszt házát felgyújtja, ő vallja kárát. Vagy vason a vármegye tömlöcébe kísérik, statárium esetén halálra ítélik, vagy földönfutóvá válik, a jobbágyság helyzetén azonban semmit sem változtat. Az öcsödi elöljáróság 1822. október 6-án jelentette Lehoczky Lajos szarvasi alszolgabírónak, hogy egy robotos fokosával megütötte az uraság hajdúját: „(A földbérlő) hajdúja, Török János öcsödi lakos eleinkbe jött véres ábrázattal, panaszolván, hogy amint ma a robotosok kirendelésében foglalatoskodna, és Tóth Mihály kapujában elmenne, Tóth Mihály nékiment, és egy fokosbaltával bal felől az orcáját a szemén alól úgy megcsapta, hogy a vér belőle mindjárt kibuggyant, és körül feldagadott és megkékült, amint az rajta eléggé meglátható, kit is helybeli ispánnak távollétében kirurgusi (seborvosi) vizsgálat és kúra alá ezennel tekintetes úrhoz elutasítani szükségesnek tartottunk."

49 Amikor a bosszúszomjas nép ismételten beváltotta a tűzzel való fenyegetődzést, a rendek az 1835. április 1-i közgyűlésén a következő végzést hozták: „Minél inkább a mindennapi tapasztalás szerént a közhivatalokban lévő tisztviselőknek vagyonai az ismételt tűz általi károsíttatások által veszedelmeztetni semmi kétséget nem szenvedne, annál inkább nagyobb szükségét látják a rendek oly rendeléseknek, melyek által mind a közhivatalokban lévő tisztviselők hivatalaik gyors és buzgó teljesítésére ösztönöztethessenek, mind pedig a bosszút szomjúhozó nép a kártételektől elrettentethessen,... (ez csak) azon móddal, hogy az olyas károsodásokat az illető község térítse, s a gonosztévő felfedezője (száz pengő forinttal) megjutalmaztasson, leginkább hihetőnek látszana."

50 14* 211