Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 1. A szentandrási parasztfelkelés (1735) - e ) Orczy István kegyelmet ígér a megtérőknek - f) Az ítélet

e) Orczy István kegyelmet ígér a megtérőknek A jobbágyság, akár részt vett a felkelésben akár nem, riadtan menekült. A falvakat az elnéptelenedés veszélye fenyegette. Bibics Jakab tanácsos Aradon 1735. május 16-án kelt körlevelében közölte a helységek bíráival báró Orczy István parancsolatját, melyben kegyelmet biztosít a megtérőknek: „Méltóságos báró Orczy Istvány úr őméltósága, felséges császár és koronás királyunk mostanság Gyulán táborozó milíciá(já)nak kommendánsa parancsolatjábul, kinek felséges urunktul arra teljes plenipotenciája és hatalma vagyon, adatik tudtokra minden helységeknek, bíráknak és lakosoknak, nemkülönben mindazoknak, kik mostani zenebona üdőben némely kóborló és hazug emberek hitegetésibül és ámításábul fölséges császár és koronás királyunk hívségétül elállván, az régi szent békességet felbontani s az országot pusztítani és háborgatni merészlették, hogy noha más komoly és súlyos büntetést az olyatén kóborló(k) és igaz koronás kírályoktul elpártultak érdemlettek volna, mindazonáltal fölséges urunk szokott kegyelmességitül viseltetvén, mindnyáj ok, valakik (akik csak) fent titulált méltóságos kommendáns úr őnagyságához Gyulára a táborra fognak jönni, életének gráciája és jószágának megmaradása minden bizonnyal engedtetik. Arra való nézve minden helységek az olyatén elpártolt kóborlóknak a jószágát specifice (részletezve) felírják, és ha fölséges császár és koronás királyunk népe abban valamely kárt tett, neve szerint kitegye, s mennyi kárt tett, megírja, és az bíró harmadmagával feje és a jószága vesztesége alatt minden sietséggel Gyulára vigye, hogy őnagysága tudhasson elegendő satisfakciót (kártérítést) adatni, s az olyatén elpártultaknak jószágára pedig, (a)míglen visszajőnek, a bírák jó gondot viseljenek, és ezen kurrensemet minden nótárius leírja, és az egész községnek publikálja (közhírré tegye), és elolvassa! Melynek okáért elhordozkodni senki ne merészeljen.!"

13 f) Az ítélet A külön e célra Budán felállított bíróság Szegedinecz (Szegedinácz Jovánovics) Péter (Péró), valamint Sebestyén János szentandrási lakos és társaik ellen pártütés és felségsértés vádjával indított perben 1736. március ll-én a következő büntetéseket szabta ki: „Először. Az előbb említett, közönségesen Pérónak is nevezett Szegedinecz Péter, Sebestyén János, Pásztor András és SzUasy István mint a gonosz felkelésnek - amint előrebocsáttatott, fő szerzői, kovácsolói és bujtogatói, sőt mint az elvetemült pártütésnek és a felségsértésnek vádlottai az ily nagy vád súlyossága a büntetés megszigorítását követelvén, azért, hogy számukra mindenképpen az ily rendkívüli vétek büntetéséül, mások számára pedig szörnyű például szolgáljon, végeztetett, hogy először felső részeiktől kezdve kerékbe töressenek, azután tovább négyfelé vágattassanak, és az így négy részre vágott, átkos tetemeik, hogy az ily gonosz merénylet emléke is megútáltassék, Arad és Nagyvárad, valamint Sarkad és Szentandrás közelében felállítandó akasztófákon kifiiggeszr tessenek. Másodszor.. . Matula Pál, Barta István, Szabó, másképpen Benedek Péter és Szántó Mihály, mint a gonosz pártütésnek és az ország köznyugalma megzavarására irányuló elvetemült törekvéseknek előmozdítói, arra ítéltettek, hogy először ugyan karddal fejük vétessék, aztán végül - hogy súlyos büntetésük emléke fennmaradjon kerékbe törettesenek. Szűcs István Sarkadról, örvendy István és Bende András Szentandrásról, mint akik egymás után észhez tértek, a kihirdetett bűnbocsánat és közkegyelem értelmében há203