Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVIII. A MEZŐHEGYESI KATONAI MÉNESINTÉZET - 1. A mezőhegyesi katonai ménesbirtok keletkezése

tés által produkált (termelt) mézet az alólírt vevő, Ledig Mártonnak oly feltétel alatt, hogy az öszvecsömöszölt méznek akóját 51 Ft 30 kr-okon, azaz ötvenegy forint 30 krajcárokon váltócédulában számítva kifizetni s az országos 64 iccés akó szerént mérve minden méhesgazdától, kiki amennyit általadánd, akár akó, akár icceszámra általvenni köteles lészen, nem lévén szabad nékie az üres lépet is az öszvetörés alkalmatosságával kilökni, csupán a fias lépet elvenni nem tartozik."

41 7. Selyemhernyó-tenyésztés A helytartótanács 1770-ben sürgette a vármegyét, hogy tegven valahára valamit a selyemtenyésztés érdekében. A megye ekkor elrendelte, hogy minden helység létesítsen epreskertet. Egy 1793. évi jelentésben ezt olvassuk: „Ezen nemes vármegyének minden helységeiben mind az arra készült különös (külön) epreskertekben, mind pedig különös gazdáknak udvarain (a gazdák külön udvarain) és kertjeiben az eperfák annyira elszaporíttattak, hogy itten már ezelőtt is egynéhány esztendőkkel az selyem jó számban az adófizető lakosok által tenyésztetett, de mivel áztat eladni nem tudhattak, annak tenyésztésétül igen megszűntek."

42 Hiába igyekezett Blaskovics József megyei selyemtenyésztési biztos az 1793-ban Nagyváradon megjelent „A selyemtenyésztésnek módjáról és hasznáról való beszélgetés" című könyvecskéjével népszerűsíteni a selyemhernyó-tenyésztést, a lakosság sohasem kedvelte meg, minthogy a selyemgubónak sohasem volt megfelelő ára. XVIII. A MEZÖHEGYESI KATONAI MÉNESINTÉZET 1. A mezőbegyesi katonai ménesbirtok keletkezére Az osztrák örökösödési háborútól (1740-48) kezdve a századfordulóig egymást szinte megszakítás nélkül követő háborúk a magyarországi lóállományban mennyiségileg és minőségileg is rengeteg kárt okoztak. Halaszthatatlanul szükség volt a magyarországi lótenyésztés szervezett fejlesztésére. Csekonics József vértes kapitány 1783-ban részletes tervet dolgozott ki egy kincstári törzsménes létesítésére. Eszerint Pest, Békés, Arad, Csongrád, Bihar és Szatmár megyében és a Jászkun kerületben kell jó apaállatokkal a kistermetű lóanyagot megjavítani, hogy így a hadseregnek is megfelelő számú, nagyobb testű remondák (katonai pótlovak) álljanak rendelkezésre. A tervet egy szakértő bizottság véleményezése alapján II. József 1784. december 18-án jóváhagvta. Á létesítendő kincstári ménesbirtok helyének kiválasztására kiküldött bizottság a Csongrád megyei hátasabb fekvésű mezőhegyesi és a vele szomszédos kamarai pusztákat jelölte ki. Az előkészületi munkálatok már 1785 elején megindultak, az építkezések is megkezdődtek. A ménesparancsnokság azonban csak az 1785. szeptember 28-i rendelet alapján kezdte meg működését. Parancsnokául 1786. január 17-én Csekonics századost nevezték ki, aki egyébként az újabban előkerült adatok szerint már 1785 elejétől kezdve részt vett a szervezési munkálatokban. 1786-ban 214 mén és 919 kanca volt Mezőhegyesen. A személyzeti létszám 1786ban 315 fő volt. Ez a szám 1787-ben 538-ra emelkedett.

1 A Mezőhegyesi-pusztán elkezdett építkezéshez sok fuvarra volt szükség. Hergécz Imre csabai főszolgabíró Csekonics kapitány fuvarigényléséről 1785. szeptember 15-i 188