Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVII. ALLATTENYÉSZTÉS - 2. Szarvasmarha-tenyésztés - d) A csudaballai nemes pusztabérlők rendtartása (1767)

8. Hogyha a társaságban találkozna olyatén ember, aki valami okra való nézve a társaságból kiállani és balai váltott földjét eladni akarná, azt másutt lakozó embernek pénze elvesztése alatt eladni nem lészen szabad,.. . mert más helységbelieknek az árendában bejönni nem lászen szabad .. ."

18 e) A marhadög A marhadög különböző fajtája a 18. században és a 19. század első felében több ízben is hatalmas pusztítást vitt végbe a lakosság szarvasmarha-állományában. Így például 1739-ben és 1744-ben a lakosságnak csaknem minden marhája eldöglött.

19 Tormásy Lajos megyei főorvos 1835. december 11-én írt jelentése szerint „a szegény adózónak számos marhája, s néha ami van, mind egy lábig eldöglík... Csak egy olyan helységben is, mint Vésztő, szintén ezerre megyén száma a dögöknek, apraját-nagyját öszvevévén."

20 1800 körül azonban már tudták, hogy fertőző betegség, és a járvány megfékezésére óvintézkedéseket tettek, és megkísérelték a betegség gyógyítását is. Az 1829. évi marhadög 1829. februárjában Szentandrás és Öcsöd határában ütötte fel a fejét a járvány, „a harmadik gyomornak szkt&z fenéje". Novemberben Mezőberényben, Füzesgyarmaton és Szeghalmon is jelentkezett a marhadög.

21 Tormásy Lajos főorvos Füzesgyarmaton 1829. december 1-én a következő rendeletet adta ki: „Az itt helyben uralkodó marhadögre nézve, mely a ragadó tüdőrothadáson kívül hihetőképpen a százrétű pacalnak száraz kórságában.. . áll,... a következőket rendelem: a) Mihelyt a marha megbágyad, füle lekonyul, összehúzza magát, éppen nem vagy csak nyámmogva eszik, nem kérődzik, egyszóval beteg kezd lenni, azonnal hunyorgyökér dugattasson leppenyibe, mindenkor megáztatván azt egypár óráig erős ecetbe vagy pálinkába, s cérnára kötvén, melynél fogva az 24 óra múlva a csinált sebből kihúzattasson. Ugyanakkor belsőképpen moslékot kell víz helyett itattatni a marhával, egy veder meleg vízbe egy jó marék lágy sót és egy jó öszvemarék lisztet kevervén, melyet ha magába éppen nem akarna a beteg inni, a szájába kell tölteni, napjába két vederrel. b) A betegségnek 2. vagy 3. napján kezdve, így kell a beteggel bánni: Végy székfűvirágot, fejér vagy bárányürmöt (:vagy ahelyett szénamurvát:), árpadarát, mindegyikből egy öszvemarékkal, forrald fel 6 icce vízbe, s fedő alatt hagyd meghűlni, s a leszűrt levihez tölts a patikából hozott orvosságból 4 fakanálnyit, s jól öszv-k~v?rvén, négyszerre (:jókor reggel, dél felé, délután és estve:) töltsd a beteg marha szájába. Ezt mindennap újra kell készíteni, s a betegnek adni, míg nem fordul. c) Minden istállókat, melyekbe betegek vágynak, füstölni kell ekképpen: egy pohárba vagy valami cserépbe kell négy-öt kanál lágy sót tenni s arra a patikából hozott füstölnivalóból három-négy evőkanálnyit tölteni, a poharat vagy cserepet egy szegletibe az istállónak a földre kell tenni s ott hagyni, gyakran egy kis fácskával felkavarván, és ha már többet nem füstöl, kell reá egy vagy két kanál orvosságot tölteni .. ."

22 A lakosság bizalmatlan volt az urak által ajánlott gyógyszerekkel szemben. Egy szolgabírói jelentés szerint „az adózó nép a rendelt orvosi szerekkel marháikat azért nem kúrálja, mivel önnön előadásokból az tűnik ki, hogy a patikai szerekkel ha nem gyógyították marháikat, könnyebben megfordultak."

23 A megye a marhadög terjedésének meggátolására kiadott rendeletének feltétlen végrehajtása érdekében 1829. december 17-én oly végzést hozott, mely szerint a „ren184