Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVII. ALLATTENYÉSZTÉS - 3. Lótenyésztés - 4. Juhtenyésztés - a) A juhállomány - b) Ki tenyészthet juhot?

d éléseket általhágó nemtelenek (nem nemesek) 24 botokkal, a nemesek és karakterbeliek (tisztségviselők, honoráciorok) 24 váltóforintokkal megfenyíttetni rendeltetnek."

2

^ 8. Lótenyésztés a) A megye lóállornánya Az újratelepülés után hosszú évtizedekig a szarvasmarha volt a fő igavonó állat. A Békés megyei adófizetőknek 1717-ben még csak 294 lovuk volt, ugyanakkor 1979 szarvasmarhájuk, vagyis 6,73-szor annyi szarvasmarha volt, mint ló. 1773-ban már 21 185 lovuk és 51 541 szarvasmarhájuk volt, tehát már csak 2,43-szor annyi szarvasmarha volt, mint ló.

25 A megye a lovak nemesítésével 1771-től kezdett törődni, több ízben csődöröket vásárolt, és bocsátott a helységek rendelkezésére. Ezt a feladatot később a mezőbegyesi katonai ménesintézet látta el. (Lásd alább a XVIII. fejezetben.) A Békés megyei lótenyésztésről Fényes Elek 1839-ben ezt írta: „Lovat... sokat tartanak, s ezek középnagyságúak, erősek, zömökök, többnyire erdélyi fajbeliek, Gróf Wenckheim Józsefnek a Kígyósi-pusztán derék ménese van angol, arab, török és magyar fajménekkel és kancákkal."

26 Sokkal rosszabb volt a helyzet Bihar megyében: „A magyar köznép lovai aprók, erőtlenek, s megelégszik, ha szekerében valamit, mely csak mozogjon, befogva láthat."

27 b) Állatkiállítás és lófuttatás Gyomán (1830) 1830. július elején közhírré tették a megye helységeiben, hogy „Gyoma városának első vásárja a jövő augusztus hónap 16-án fog lenni, amelybe (helypénzt) még senki is fizetni nem fog. Ezenkívül, aki legjobb lovat, marhát vagy sertést viszen a vásárra, jutalmat kap. Továbbá lófuttatás is lesz, amelybe a kontribuensek (adófizetők) futtatnak díjért. A héti vásárok minden héten szerdán lesznek."

28 4. Juhtenyésztés a) A juhállomány A 18. század elején a lakosság alig foglalkozott juhtenyésztéssel. 1717-ben mindössze 455 juh volt az egész megyében az adófizetők kezén, 1773-ban azonban már 60 718 volt a juhok száma. A múlt század 30-as éveiben megnőtt a kereslet a gyapjú iránt. A juhok száma a század közepéig megkétszereződött. 1839-ben Fényes Elek ezt írja: „A juhtenyésztés mind az uraságoknál, mind a jobbágyoknál közönségessé lett. A jobbágyok többnyire közönséges kétnyíretű birkát tartanak, melyeket Berénvben, Tárcsán, különösen Körösladányban szépen kezdenek nemesíteni. Nagy szarvú, gyapjas magyar juhokat felesebb számmal csak Békésen és Vésztőn láthatni. A selyembirka nemesítését nagy tökéletességre vitték itt több uraságok."

29 Gyakori a panasz, hogy a közlegelőt az uraság juhnyájai valósággal ellepik. b) Ki tenyészthet juhot? Kétegyházán a földesúr megszabta, hogy ki hány juhot tarthat. Ezzel a maga közlegelőre hajtott marhái számára elegendő legelőt akart biztosítani. Mint Szelesán Lukács bíró vallotta 1770-ben: „Meg van parancsolva, hogy juhainkat (:kiknek fe185