Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVI. TESSEDIK SÁMUEL - 2. Tessedik harca intézete fennmaradásáért

7. Azon mezőt (legelőt), melyet hirtelenségből és minden további megvizsgálás nélkül írásba odaengedtünk volt az ínstitútumnak, és amelyért felséges császárunk s királyunk mint legkedvesebb s legkegyelmesebb atyánk nékünk kétannyi mezőt méltóztatott kegyelmesen ajánlani, semmiképpen sem engedhetjük oda, s nem ís engedjük azért, mivelhogy nagy romlásunkra fog idővel szolgálni, tudniillik hogy oda se libáját, se marháját nem fogja merészelni ereszteni még csak egy szegény emberünk is. Emellett minden utasokat el kell idegenítenünk a mezőnek öszveszorítása által. Még most kezünknél vagyon az a mező, már is a köznéptől ezer meg ezer keserű falatot kelletik nyelnünk, hogy miért engedtük oda az Ínstitútumnak azon igen szükséges mezőt, hová eresztjük nyári üdőben ... a marháinkat, hacsak egyszer is hazajövünk héti sorra szállásainkról. Oda mintegy saját kertünkbe eresztettük. Nem féltettük sem a tolvajoktul, sem a vadaktul. Ez ilyen s ahhoz hasonló csipkedtető bosszúságokkal már igen jól vagyunk lakva, már a gyomrunkba sem fér. 8. Hogyha fölséges császárunk s királyunk, a mi legkedvesebb atyánk ... jónak és az országunknak hasznosnak találja, s megösméri kettős tiszteletre méltó prédikátor urunk iparkodását, azon reménységben vagyunk, hogy azon mezőt melyet ő királyi fölsége kegyelmesen nékünk oda méltóztatott engedni, bizonyosan odaengedi (ő) kettős tisztelendőségének a mi mezőnk nélkül is, őtisztelendősége pedig azon bizonyos mezőbül járandó hasznot az institútumára fordíthatja. 10. őtisztelendősége prédikátor urunk ugyan egy esztendőt kért volt csak magának, hogy az ő sok fáradságiért engednénk meg néki esztendeig az új iskolába fabrikáját behozni, azt örömest is megcselekedtük az őkegyelme kívánságára, de azt is azon kifogás (feltétel) alatt kívánta, hogy ha esztendő eltelve nem fogna a böcsületes községnek tetszeni azon fabrikát az oskolákba tartani, ő örömest el fog attul állani, és hogy minden szerszámokat kihordat belőlük, s amellett.. . (ha) kár talál lenni, azt mind őtisztelendősége fogja szenvedni, és hogy azt sohasem fogja a községen keresni. Eltölt az esztendő, s felül is. mégsem érhettük el célyunkat ekkoráig. Azért Ís könyörgünk, hogy már egyszer az egész országban az a hír futamodna el, hogy a szarvasi oskolákba többé nem dalolnak, a fabrikánsok, hanem egyedül csupáncsak az ifjúság taníttatik az hasznos oskolabéli tudományokban."

9 A szarvasi elöljárók sokat tanakodtak, hogy hogyan jelentsék be a királyi kamarának, hogy a legelőcserétől visszalépnek. A fejleményekről 1795. március 10-én levélben tájékoztatták esperesüket, és tervükkel kapcsolatban tanácsot kértek tőle. „Miolta beadtuk deklarációnkat (január 27-i nyilatkozatunkat az egyházi kerülethez), minden úton-módon azon vagyon tiszteletes Tessedik urunk, hogy minket megrontson s megalázzon azért, hogy mi az őkegyelme ínstitútumának ellene szegeztük légyen magunkat közönségesen, és hogy annál más hasznosabb dolgokat akarunk azután a mi iskoláinkba behozni s taníttatni. Minthogy pedig őkegyelme a maga feltett céljának elérésében nem boldogulhatott, már most mindenfelé irkál, és azzal fenyeget bennünket, hogy úgymond, majd meglátjuk egy-két holnap múlva, hogy ki lészen nyertes a dologban. Ezen dolgot közlöttük tekintetes Dezső Ádám úrral, a fölséges kamara prefektusával nálunk létekor nemrégiben, s mindeneket megbeszéllettük őkegyelmének, hogy tudniillik legelőnket többé nem engedjük oda az ínstitútumnak, és hogy az oskolában lévő guzsalyokat, rokkákat és szövőszékeket többé meg nem szenvedjük, melyre azt méltóztatott felelni, hogy mi attul ne irtóddzunk, s ne is féljünk egy cseppet ís, de hogy egy deklarációt (nyilatkozatot) küldjünk őkegyelméhez az egész város nevibe s a város pecsétje alatt, oly fontosat, hogy a mi okaink megnyomhassák a tiszteletes úr által jövendőben beadandó vagy már eddig is beadott okait. 173