Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVI. TESSEDIK SÁMUEL - 2. Tessedik harca intézete fennmaradásáért

Közlöttük ezt alattomban némely nemes vármegyénk tiszt uraival. Azok azt javasolták, hogy minekelőtte elküldenénk a mi deklarációnkat a följebb tisztelt prefektus úrhoz, előbb mutatnánk bé mind a nemes vármegyénél, mind pedig a méltóságos uraság prefektusánál azon deklarációnkat. Fel is tettük volt mi ezt magunkban, hogy igenis azt megcselekesszük, mivel a sok munka s az időnek alkalmatlan volta ezt mindekkoráig meg nem engedték, nem tehettünk eleget feltételünknek. Mivel pedig mind az idő rövid, s mind pedig amint értettük nemzetes Ernyei László fölséges kamara tiszttartójától, hogy mihelyt haza fog érkezni őkegyelme Szolnokbul Pécskára, hogy mindjárt kocsira fog ülni tekintetes Dezső Ádám úr, és Sklavóniába-e vagy Horvátországba fog megindulni életet (kenyérgabonát) venni a kamara szűkölködő szegénységié) számára, s ki tudja, mikorára fogna előjönni. Mi ezt megértvén, egymás közt tanácskoztunk, hogy mitévők legyünk. Azt találtuk föl, hogy mi azon deklarációnkat még, míg el nem fog indulni (Dezső Ádám úr), küldenénk be őkegyelméhez, hátrahagyván egy kis rövid üdéig az üdőnek és útnak viszontagságai miatt mind az nemes vármegyét, mind az méltóságos földesuraságunk prefektusát is, hogy annál is hamarább tudósíthatná őkegyelme a fölséges kamarát a mi dolgunk eránt. Mi ezen szándékban vagyunk, hogy azon tiszttartó úr által be is küldjük, és a följebb tisztelt nemes vármegyének párba ezután meg fogjuk mutatni a mi dektarációnkat s az uradalmi prefektus urunknak is. Most is felküldötte (Tessedik) tiszteletes urunk a maga fiát Pestre, ki tudja, mi okra való nézve, s mit koholhat általa. Ezen okra való nézve szándékozzuk megelőzni az ő kegyelme feltételét. Most kikérjük főtisztelendő úr bölcs tanácsát, hahogy jóvá méltóztatni fogja-é hagyni feltételünket, vagy hogy hallgassunk egy kis korig ezen dolog eránt. Ebbe méltóztatna minket ezen expressus (különfutár) hadnagyunk által bővebben tudósítani.. ."

10 Az esperes válaszát nem ismerjük, de a szarvasi bírák 1795. március 30-án bejelentették a királyi kamarának, hogy 1794. január 8-i határozatukat visszavonják, és a Körösön túli legelőjüket kétannyi kamarai legelőért sem adják át Tessedik Sámuel intézetének. „Ha . .. azon legelőnket odaengednénk - írják -,... azáltal az egész világnak csúfjává lennénk, mert akárki is meglátná azon kambiumot (cserét) jövendőben, minden csúfot űzne belőlünk, s mindenki nevetne, hogy tudniillik a lábunk alatt lévő mezőnket városunktól hétórányi messzeségre járó s távul fekvő legelőért odaadtuk és cseréltük, - amely dolog maga is ellenkezik tiszteletes Tessedik úr plánumával (tervével), aki is maga Parasztgazda könyvibe azt tartja, hogy minden parasztgazda azon iparkodjék, hogy mentül közelebb lehet, szántó- és kaszálóföldeket szerezzen magának, hogy így mind kevesebb fáradsággal s költséggel s kevesebb cseléddel s marhával viheti véghez a maga munkáját, s hamarább láthat utána s végezheti dolgait, és több üdőt is nyerhet azzal magának más hasznos dolgainak véghezvitelére, mint az olyan, akinek távolabb vannak a földjei s kaszálói."

11 A gyűlölködő paptárs és a befolyása alatt álló, amúgy is öntelt és bigott gazdagparaszt bírák közös aknamunkája, és az intézetnek kellő anyagi támogatás hiányában évről évre súlyosbodó gazdasági helyzete végül is odavezetett, hogy Tessedik az intézetet 1795-ben kénytelen volt bezárni. Az intézet bezárása bel- és külföldön egyaránt kínos feltűnést keltett. Tessediknek ugyanis e téren oly nagy volt a tekintélye, hogy Festetics György gróf is kikérte szaktanácsát, mielőtt Keszthelyen 1797-ben a Georgikon nevű gazdasági intézetét megalapította. Tessedik 1795 nyarán, hogy munkálkodását az iskola megszűnte után is folytathassa, a papi földje mellett levő 3Q hold föld átengedését kérte a gyulai uradalomtól. Kérdése pártolására a megye 1795. szeptember 11-Í közgyűléséből megkereste gróf Károlyi Antalnét, mint a gyulai uradalom teljhatalmú kormányzóját.

12 174