Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVI. TESSEDIK SÁMUEL - 2. Tessedik harca intézete fennmaradásáért

engedéstül, de azonban, hogy a közönséges és már az országtul is megismert, közhaszonra célozó, jó igyekezetit Tessedik uramnak magunk fogyatkozásával is előmozdíthassuk, és azon nagy summának, melyet az institútumhoz tartozó épületekre tettünk, valahára hasznát láthassuk, egyáltaljában meghatároztuk magunkat (elhatároztuk) a fent nevezett részt általadni, ha fölséges urunk azon 1600 holdakért másfél annyit» vagyis 2400 holdakat az kamerális (kincstári), nemes Csanád vármegyében fekvő földvári pusztábul csereképpen (:addig, még az iskolák institútuma az emiitett földünket bírná:) engedni méltóztat."

7 Tessedik Sámuel ellen az elért eredmények, a bel- és külföldi elismerések, királyi kitüntetések miatt féltékeny, elvakult paptársa, Boczkó Dániel mát évek óta áskálódott. Ez az áskálódás féktelen gyűlöletté, sőt könyörtelen hajszává fajult. Boczkó bizalmasai azt híresztelték, hogy Tessedik ifjú korában nagyon rest lehetett, ezért kénytelen most éjjel is tanulni, a papi szolgálatot az iskola miatt elhanyagolja, iskolájában a vallásos nevelés háttérbe szorul, sőt azt is rebesgették, hogy nem tiszta kezű.

8 A gátlástalan intrikának meg is lett az eredménye. A szarvasi gazdagparaszt bírák 1795. január 27-én a szarvasi evangélikus eklézsiával (ti. Boczkó Dániellel) közös nyilatkozatban súlyos bírálattal illették Tessedik intézetét, és egyházi főhatóságuknak bejelentették, hogy múlt évi határozatukat vissza akarják vonni, és a legelőt nem engedik át Tessedik institútúrnának. A „Szarvasi Eklézsiának Deklarációja" című iratban, melyre egy egykorú kéz méltán írta rá, hogy „Az institútum ellen beadott egy cifra instanciának fragmentuma (töredéke)", ezt írják: „A szarvasi eklézsia azon reménység alatt építtette a maga költségén eleitül fogva az új oskolákat, hogy azokba nagyobb tudományok taníttattak volna, de a mindennapi tapasztalásbuí abba meg vagyunk győzettetve, hogy a guzsalyok által úgy megtompultak a mi gyermekeink, bogy még amit két esztendőnek előtte tudtak is, azt is mind elfelejtették. Nagyobb gondjok és iparkodások volt a guzsalyakra, s különösen pedig az olyanoknak, akik vagy nehezen tanultak, vagy tanulni nem akartak, mintsem a jövendőbeli szerencséjének és boldogságának tudományára. 1. Soha még csak emlékezete sem volt a mi új oskoláink felépítése mellett a fabrikáknak (kézművesüzemeknek), de íme két esztendőktül fogva majd csaknem fele a mi oskolabéli épületjeinknek szövőszékekkel és másféle fabríkabéli eszközökkel valának megterhelve, a mi gyermekeink pedig mind hideget, mind meleget az épületeknek szűk volta miatt kén teli ttettek szenvedni. Hogyha az új iskoláink építése alkalmatosságával legkisebb emlékezete (említése) is adta volna első magát, hogy azok fabrikáknak építtetnek, mi soha még csak legkisebb fillért sem ajándékoztunk volna azokra, de mindétig csak oskola volt a nevek mindekkoráig. 2. Mi annakokáért a mi jussunkkal élni akarván, amellyel bírni is kívánunk, hogy tudniillik ezen időtül fogva azon tárgyra és végre fordítjuk ezen épületjeinket, amelyre építettük is azokat, és azokba kedvünk és kívánságunk szerint való alkalmatos tanítókat is hozatunk, olyanokat, mondván, akik a hasznos oskolabéli tudományokon kívül egyéb tudományokra ne oktassák a mi gyermekeinket... 3. Tiszteletes és kettős tiszteletre méltó Tessedik Sámuel úr institútuma ellen semmiképpen sem állunk ellene, s nincs is ellene semmi ellenkező okunk, csakhogy az új oskolabéli épületekbe még csak ne is emlékeztetnék, s ne is tolakodnék erőszakosan beléjek, azt akarjuk. Hogyha másutt vagy más épületben fog ez a tudomány taníttatni, abba semmi akadályt nem teszünk, de még inkább a mi gyermekeinket is, aktk(nek) fog tetszeni, és azt megkedvelik, örömest odaengednénk. Mindazonáltal előbb az isteni s vallás- és oskolabéli tudományokban hogy jó előmenetelűek legyenek s jól fundálva (megalapozva). 172