Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIV. CSELÉDEK, SZOLGÁK, MEZEI MUNKÁSOK. PÁSZTOROK - 2. Mezei munkások, napszámosok - c) A lakosság ellenállása

radni. A mezei munkások viszont kevesellték a limitációban megállapított bért vagy részt, és olyan gazdához igyekeztek elállani, aki a megszabottnál magasabb bért fizet. A füzesgyarmatí uradalmi kasznár 1807. május 18-án közhírré tétette, hogy az uraság pénzes (fizetett) kaszálókat keres: „Minthogy Körösladányba a robotok épületre fordíttattak, a méltóságos uraság Ladányba és Fáson pénzes kaszásokkal fog kaszáltatni, mégpedig oly kegyességgel, hogy ezen s*űk időben az alatta lévő szegénység pénzt, következésképpen élelmet szerezhessen, minden szekeres boglyáért 3 rénesforintokat és így párjáért 6 rénesforintokat fog fizetni. Erre nézve, mivel ennél többet akárhol is nem fizetnek, minden zsellérek, sőt a földesgazdák is minden időhalasztás nélkül a helybéli tiszttel írassák fel magokat. .. Az is adatik közhírül, hogy minden darab juh nyírásáért a méltóságos uraság 2 kr-t fog fizetni, ezzel is alkalmatosságot és módot szolgáltatni akarván arra, hogy a szegény ember pénzt és élelmet szerezhessen magának."

14 A földesuraságot mélypségesen felháborította, hogy kegyes felhívására Gyarmaton jóformán senki sem jelentkezett munkára. Az uradalmi kasznárral másnap újabb, de már keményebb hangú felhívást tétetett közhírré: „A méltóságos uraság atyai gondoskodásából a föld nélkül élő szegénység javára ajánlott a kaszásoknak őnagysága minden pár boglya széna takarásáért 6 rénesforintokat, amint tegnap meghirdettetett, melynél többet a pusztán sem fizet az örmény, - de mégis csodálatos dolog, hogy amidőn idehaza pénzt kereshetne ezáltal a munkát szerető szegény ember, mégis csak két ember jelentette magát, holott most másból élelmét nem keresheti a szegény ember. Erre nézve kedvetlenül vévén a méltóságos uraság hozzája való ily nagy hidegségét a szegény sorsú lakosoknak, azt rendelte, hogy aki pénzért sem megy kaszálni, az olyatén ember vidék(i) helyekre ki ne bocsájtasson élelme keresésére."

15 c) A lakosság ellenállása A lakosság ellenállásának legbátortalanabb foka az volt, hogy az őket ért sérelem miatt panasszal mertek fordulni az alispánhoz. így tettek panaszt 1754 tavaszán a Csabacsüdi-pusztán dolgozó kaszások az örmény bérlő ellen: „Az egek harmatozzanak, és a föld szüljön áldást Nagyságtok megáldatásokra, alázatosan kívánjuk. Nagyméltóságú, tekintetű viceispány uram! Tekintetes, nemes vármegye! Isten után kegyes fáutoraink (pártfogóink), ügyesbajosok kegyes atyjok! Nagyságtok kegyes zsámolyánál szívünk fájdalmával leborulunk, és siralmas esetünket detcgálnunk (felfednünk) kinteleníttetünk. Méltó emlékezetiben lehet Nagyságtoknak kegyes tekinteti előtt, melyik örmény bírja légyen Nagyságtok engedelmébül a Csabacsüdi-pusztát. Minthogy a sok szegénységet azon örmény ezen pusztában termett fűnek lekaszálására megfogadta nyolcöles boglya csinálására, melyet mi is tehetségünk szerint. . . igyekezünk nyolc ölre rakni, - de említett örmény oly boglyamérő szőrkötelet tart, amely kilenc ölön is felyül hág, mely miatt a szegénységnek nem kevés kárt szerzett, mert egynéhány bizonyos számú boglyánkat elvett, hogy az ő mértéket cl is ütötte, és így pénzt is érette adni nem akar. - ímé a maga mértékét elhoztuk, kivel szokta mérni a boglyákat. A tekintetes, nemes vármegye kegyessége, irgalmassága szerint megmérni az ő mértékét, és abbul következett sok fáradságunk után való kárunkat véle kegyesen megadattatni cselekedje Nagyságtok."

16 Az ellenállásnak bátrabb és kockázatosabb módja volt az, amikor az uraság felhívására, se ígérgetésre, se fenyegetésre nem vállaltak munkát az uradalomban. Az így keletkezett munkáshiány pótlására Békés megyében is kétféle megoldás kínálkozott : 11 161