Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - III. A MEGYE ÚJRATELEPÜLÉSE - 4. A sarkadi hajdúk

kodása) által ázom keze alól eloszlott hadait késedelein nélkül összegyűjtvén, vigye a Berettyó mellé tovább való disposítiónkig (rendelkezésünkig). Amely had Várad körül vagyon, azoknak számát, akár gyalog, akár lovas légyen, megtudván, a lovasát 6 gyalogjának egy részét vigye le Gyula és Jenő obsidiójára (megszállására)... És hogy azon munkát sekundálhassa (elősegíthesse), amely bombák, mozsár és pattantyúsok Debrecenben vannak, azon munkára vitesse le."

23 Károlyi lovas és gyalog csapataival, ágyúkkal és mozsarakkal 1705. május 31-én körülzárta Gyulát. A vár palánkjaiban (az egykori Huszárvárban) 300 főnyi rác katonaság tanyázott, magát a várat Richter hadnagy parancsnoksága alatt 200 német katona védte. A rácok rövid ellenállás után visszavonultak a téglavárba, így a kurucok jóformán vérontás nélkül foglalhatták el a várost és a palánkokat.

24 Károlyi azonban a téglavárral nem bírt. Mint a gyulai táboron 1705. június 4-én kelt levelében írja a fejedelemnek: „Itt én mindenképpen próbálom az erősségnek megvételét, s egyéb módját nem látom, hanem az fal felvettetését. Azért levelem megvivő Krajnay János nevő szolgámat küldöttem Nagyságodhoz, hogy relációt (jelentést) tévén mind az ágyúnak, s bombának haszontalanságárul, mind az helynek mivoltárul, hozzon oly mesterembert, aki alája tudná ásná a (lő)port... Én ugyan addig is folytatom a vár falának vágatását és az ostromot, ha lehet, igyekezem."

25 A valószínűleg június 6-án kelt levelében az ostrom folyásáról Károlyi így tájékoztatja a fejedelmet: „Az várban a német keményen tartja magát. Az bombáknak semmi hasznát nem vehetvén, nem is hányatom. Én a pattantyúst (tüzért) okozom, de ő az mozsárra vet (azt hibáztatja)... Hanem az éjjel magam is majd virradtig az tisztekkel benn lévén (a palánkokban), nagy vérrel, bottal az hajdúságot nekihajtottam. Fasinákkal (rőzsekötegekkel) az vár kapuja előtti árkot meghányattam. Deszkákat támogattattam fel, s három sereg hajdút az vár előtt házakban rejtettem, hogy az jövő éjjel az kapuját vágassam be. De ma tüzet vetvén ki a várbul, az körülötte lévő házakat megégette. Már próbálhatunk-é vagy sem, Isten tudja, mert az kézigránátot is hányja, s az idő is ellenségünk, kegyetlen nagy esők járván."

26 Károlyi tervét, hogy a várfal alá aknát ásat, a fejedelem nem fogadta helyesléssel. Mint június 7-én kelt levelében írja: „Nem is jól informált (nincs jól tájékozva) Kegyelmed, az pornak (puskapornak) elásását szaporábbnak (gyorsabbnak) lenni gondolván, mivel a mínáknak (aknáknak) megcsinálása nemcsak hosszabb időt magában foglal, de hozzá sokféle requisitum (kellók) kívántatik, s effektusa (hatása) is bizonytalan, annál is inkább, hogy azon helység nedves lévén, nagyobb diffikultásokat (nehézségeket) szerez."

27 Az aláaknázás nem is járt a várt sikerrel. Károlyi június 24-én már a békési táborból írta a fejedelemnek: „Én Nagyságod kegyelmes parancsolatját alázatossággal vévén, Gyulát elhagyván, mai napon megindultam. - Az mína (akna) egyik torony bástyáját felvetette, de belőle azon (azon belül) kőfal lévén, kit háromfelé is nagyon, egész fundamentumáig hasított, hanem ki nem vetett; ostromnak (ti. a hadat) nem küldhettem. Azért valami körülötte volt, porrá töttem, mindenfelé való hídjainak még az lábait is vízig vagdaltattam, s úgy hagytam. - Aktu (jelenleg) költözöm által a Fekete-Körösön. Isten holnapot adván érnem, a Büngösdön és Sebes-Körösön általkelek."

28 4. A sarkadi hajdúk?

9 I. Lipót 1699. december 14-én elrendelte a S2alonta környéki 13 hajdúváros, köztük Sarkad leszerelését és adó alá való vetését. Ezt azonban a Rákóczi-féle szabad15