Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 1. Katonaállítás - a) Az újonclétszám megállapítása - b) A katonaállítás módjai

2. A katonaállítás A császári hadsereg számára a jobbágy adta a katonát eleinte életfogytiglan, később 12 esztendőre, de még a 18. század utolsó negyedében is voltak örökös katonák, így a vári származású Gondos István 1777-ben már 27. éve katona.

2 A földesurak egyrészt szívesen vették, hogy az engedetlen, zenebonáskodó, úrbéri kötelességüket hanyagul teljesítő jobbágyoktól és zsellérektől megszabadulhattak, másrészt viszont éberen ügyeltek arra, hogy a katonaállítással ne csökkenjen túlságosan a jobbágyi munkaerő. a) Az újonclétszám megállapítása Az országgyűlés által megállapított újonclétszámot a megyék közt porták szerint osztották szét. Amikor 1741-ben a háború kitört, minden porta után egy lovast és 11 gyalogost kellett adni. Békés megye tehát 22 portája után 22 lovast és 242 gyalogost adott.

3 Az 1808-ban Békésre eső 130 újonc közül a megye február 6-i rendelete értelmében Csaba 19, Szarvas 14, Magyar- és Németgyula együtt 13, Békés 13, Mezőfaerény 9, Orosháza 8, Gyoma 7, Füzesgyarmat 6, Szeghalom 6, Endrőd 5, Öcsöd 5, Körösladány 4, Tótkomlós 4, Vésztő 4, Kétegyháza 3, Szentandrás 3, Tárcsa 3, Doboz 2, Vári 2 katonát tartozott adni.

4 b) A katonaállítás módjai Katonafogás A főszolgabíró közölte az egyes helységek bíráival, hogy hány legényt kell kiállítaniuk. Miután a legények személyében megállapodtak, a kitűzött éjszaka rátörtek az illető házra, és a kiszemelt legényt elfogták. A katonafogás nemegyszer véres verekedéssel járt, és az újoncjelöltet csak megkötözve tudták elhurcolni. - Domonkos Lőrinc megyei főjegyző 1792-ben ezt írja az elöljáróknak: „Hogy az alkalmatos legények el ne rémüllenek, s láb alól el ne illanjanak, az elöljárók ezen dolgot titokban fogják tartani mindaddig, míg jó módját ejthetik, hogy a helységre háramlott legénység egyszerre kiállíttathasson. Szabad alkaratjokban áll a helységeknek, hogy mely időbe vagy napon fogják a legényekét."

5 - Tomcsányi főszolgabíró azt javasolta a* elöljáróknak, hogy a kiszemelt legényeket azzal az ürüggyel fogják el, hogy adóhátralékuk van. „Ha nem adósak is, jó lesz rajok fogni, és hajdani restanciákat fogatni reájok."

6 - Tomcsányi még 1805 végén a nemesi felkelő sereg számára történő újoncállítással kapcsolatban is azt a tanácsot adta az elöljáróknak, hogy „ha verbunk mellett magok rekrutáit nem teljesíthetik, az ily esetre, akiket arra alkalmatosnak lenni gondolnak, .. . magok eleiben hívatván, fogják el, és hozzák bé ide Gyulára."

7 A verbuválás A (katonaállítás legáltalánosabb módja a verbuválás (toborzás) volt. A nép is ezt tartotta legigazságosabbnak, mert a legények önként csaphattak fel katonának. A verbunk felállításáról Tomcsányi főszolgabíró 1809. július 12-én így intézkedett: „Kegyelmetek ... az már Békésen assentált (besorozott) és szabadsággal hazabocsájtott legényeket magok elé állítván, ezen parancsolatomat tudtokra adják, hogy lő*

3 (15-én), szombaton a szabad verbunk általok felállíttatik példás esküdtembernek vezérlése alatt. . Vasárnap a verbunk mindenütt kontinuáltassék (fclytattassék), Gyulán pedig több következendő napokon, mivel országos vásár lészen."

8 - Stummer szarvasi alszolgabíró 1816. február 9-i körlevefében táncosok kirendelésére ad utasítást: „Nem gondolhatom, hogy a kirendelt verbungon a katonának való ifjakat valami más jobban ... buzdíthatná, mintha... alkalmatos, jó két legény táncosnak kirendeltetne esküdtemberek vezérlése alatt, így talán több haszna lehetne."

9 135