Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IX. A JOBBÁGYSÁG ÚRBÉRI TERHEI - 1. A cenzus - 2. A kilenced - c) Az uraság kilencedelői „csalfán” szedik a kilencedet

előtt nem szabad, míg abból is a kilenced ki nem fog vétettetni."

7 - 1839-ben ezt írja Fényes Elek & vári szőlők dézsinájáról: „Ezeket (a szőlőskerteket) az uraság úgy dézmáltatja, hogy minden hetedik sor szőlőt az uraság számára kell leszedni, melyet aztán maga szüret el."

8 Veteménykilenced A veteménykilenced (az én. aprólékos vagy kis kilenced) 1769-ben a szőlőskertekben („a szőlők lábjában") termett káposzta, köles, répa, retek, bab, borsó, lencse, dohány, (továbbá a le«- és kenderkilenced) volt.

9 - Füzesgyarmaton 1810. október 21-én az uraság a következő körlevelet hirdettette ki: „A méltóságos földes uraság részérül parancsoltatik, hogy a szőlőskertekbe lévő veteményeket holnapi napon minden kertgazda felásván, áztat kilencfelé rakja, hogy abbul a méltóságos uraságot illető dézxnát kivenni lehessen."

10 Kenderdézsmálás Füzesgyarmaton 1807 őszén az uradalmi kasznár- ezt a kurrenst hirdettette ki: „A héten valamelyik nap a kenderdézmálás is megtétetik, azért amely nap az bé fog szedettetni, legkisebb időhalasztás nélkül szépen feltilolva, mosva úgy a virágos, mint a magvas kendert a kilencedrész kendermaggal együtt legkisebb hiánosság nélkül a tiszti házhoz bevinni el ne múlassa (el ne mulassza)."

11 Náddézsma 1830. december 2-án publikálták Mezőberényben, hogy a zsadányi határban lévő Bölcsi-pusztán nádat lehet vágni dézsmában: „A Bölcsi-pusztán az egész télen által a nádvágás a lakosoknak tudtára adódik. Hogyha valaki nádat kívánna vágni ottan, minden egy-egy ember 100 ki ve nádat dézmában vágjon, és az ottan lévő majorhoz hordja be. Ha azon 100 kíve egy-egy emberszámra dézmában megadódott, szabadságában fog állani minden embernek egészi télen által akármennyi nádat vágni és áztat maga részére elvitetni."

12 Méh-, bárány- és gidakilenced A csabai Urbárium V. punktomának I. §-ában részletes intézkedés található a méh-, bárány- és gidakilencedről,

13 melyet csak az 1836. évi VII. törvénycikk 3. szakasza törölt el.

14 c) Az uraság kílencedelői „csalfán" szedik a kilencedet Az uraság kílencedelői akár az uradalmi tisztek utasítására, akár a maguk hasznára gyakran csalárd módon szedték a kilencedet. Az orosházi lakosok 1826. február 26-án erről így panaszkodtak Praznovszky György tiszttartónak: „Ami az dézmaélet (kilencedgabona) beadása mellett való hibákat illeti, azt felette igen nehezen vesszük, hogy noha a dézmaélet megváltása eránt tett koncraktusban (szerződésben) kitétetődik ugyan mindenkoron világosan az, hogy az a tekintetes, nemes vármegye szokásban lévő vékájával mérettessen, mégis . .. azzal sohasem mérettetik, hanem más nagyobb vékával. Az ott jelenlévő beszedő katona pedig még azon szembetűnő cstttíaiággal is él, hogy amidőn az életet a vékába kitölti, azt először is a csapófával kétszer-háromszor is keresztülhúzza, az életet lenyomja, és úgy reszelve csapja, sőt a vékán lévő keresztvasat, mely srófon jár, felereszti, hogy amiatt jól el ne csaphassa, hanem sokat szaporítson. Onnét következik azután az, hogy a dézma odahaza akármely jól és bűven megmérettessen is, mégis az ottan ki nem üt, hanem azt újra onnandhazulról kelletik pótolni, s így azáltal tetemesen megkáros'ttatunk.. .'* Az orosháziak panaszával kapcsolatban az uraság az 1826. március 16-án megkötött szerződésben csak annyi engedményt tett, hogy a gabonakilencedelés „a Békés vármegyével megegyezni kellő méltóságos uraság vékájával (vagyis az uraságnak a megyé107