Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IX. A JOBBÁGYSÁG ÚRBÉRI TERHEI - 1. A cenzus - 2. A kilenced - d) A kilenced árendája és váltsága

ével megegyező vékájával) mérve történjen, de a vékának egyik szélén a mérés csurgására kétujjnyi hagyással egyébiránt egészlen csapva a zabon kívül, mely riszálva mérettetni szokott. . ,"

15 d) A kilenced árendája és váltsága Az uraság már a 18. század első felében bérbe adta a kilencedet az egyes helységeknek. A bérleti összeget aztán az elöljárók arányosan elosztották a lakosak közt. - 1744. szeptember 25-én Franczina János uradalmi prefektus az öcsödiek kilencedéről a következő árendatoriális levelet (bérletlevelet) adta ki bárom esztendőre: „Először a megírt helység tartozik emiétett egész nónának obvenienciájáért (kilenced járandóságáért) esztendőmként hatszáz rónesforintot, et quídem (éspedig) nevezett summának felerészét mindenkor karácsonytájban, más felerészét pediglen Szent Györgynapkor méltóságos uraság kassájában (ma: kasszájába) minden fogyatkozás (hiány) nélkül erga solitas quietantias admínístrálni (a szokásos nyugta ellenében szolgáltatni), nemkülönben 400 fő káposztát. Másodszor azonban kontrahált summa (szerződés szerinti összeg) pénzt pediglen igazán és proportionate (arányosan) az lakosakra úgy reparciálni (szétosztani) fogják, hogy senkinek méltó panasza ne lehessen, mert in casu contrario (ellenkező esetben) az bíráik minden fogyatkozásnál számot fognak adni."

16 Csaba helység kilencedéről a gyulai uraság nevében Vida Imre teljhatalmú meghatalmazott 1791. augusztus 5-én 3 évre a következő szerződést kötötte a csabai elöljárókkal: „Tekintetben vette az méltóságos uraság azon szűk esztendőket, mely(ek)ben nemcsak azon határ, hanem az egész vármegye igen csekély termést vett földjeiből, ugyanaz okon a nép sokféle adósságokban és kölcsönvett gabonának terhében keveredett, . . . másrészről pedig, hogy ezen uraság mindenkor az maga embereihez mutatni szokott jóakaratját bővebben megmutassa, tehát azon helységnek nagy és számos sessióíra (iobbágytelkeire) nézve, ámbátor sokkal nagyobb hasznát in natura (természetben) leendő dézmálás által remélhetné, mindazáltal készpénzül, éspedig 3360 Ft-okban úgy odaengedte mindennemű termésének dézmáját, a kendert kivévén, minthogy azok különös (külön) földben is vannak vetve, hogy semmiféle eke után termeni szokott veteményekből dézmát adni nem fognak, hanem azon 3360 Ft-okkal esztendőnként csak (meg)váltani fogják, és pedig úgy, hogy azon summát aratás alatt mindenkor és ezen kontraktusnak semmisége alatt befizetni kötelesek lesznek A kenderből pedig valamint eddig, úgy ezután is Ín natura az dézmát megadni fogják." - A szerződést a három év letelte után nem hosszabbították meg. A szerződés végére Vida Imre 1794. március 7-én a következőket írta: „Minthogy tapasztalásbul a méltóságos uraság azt maga is megismeri, hogy Csaba helysége abban legszerencsétlenebb, hogy néki ugarja nincsen, hanem minden földje egy helyen lévén, áztat sokféle veszedelmek, úgymind égiháborúk, jégesők érhetik, és az egész reménysége az szegény gazdának egy helyütt odalehet, de azonfelül az termés sem oly bőv azon földben, mely nem ugaroltatik, azon okokból csabai helységnek dézmáját (sessiónként) 6 Ft-okkal megváltani engedte mindaddig, míg a méltóságos uraságnak in natura azon helységet dézmálni nem lészen vagy szüksége, vagy oka . . ."

17 Burián Sámuel, Károlyi Antalné Harruckem Mária Jozefa meghatalmazottja 1798. április 17-én az 1798-99. évekre Orosháza helységnek bérbeadta az orosházi szőlők borkilencedet: „1. Szabadság adatik az árendás községnek az orosházi határban lévő szőlőkben teremni szokott borbul a kegyelmes urbáriumnak értelme szerint a kilencedet kivenni. 108