Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)
IV. A török veszedelem torkában
7. Midőn ő szent királyi felségének, kegyelmes uramnak bizonyos ügyekről írtam, méltónak véltem, hogy eme föld helyzetéről tekintetes és nagyságos uraságtokat is tájékoztassam. Ama Jenői lázadók ez ideig nem tudták mérgüket kiönteni e vidékekre, kivéve Radák László Jenői, pankotai és déznai várnagyot, aki befogadta őket. Élükön Patóczy Boldizsár áll, aki azok összes, hozzá csatlakozott seregeivel és Kászim pasa török hadinépével e napokban Zarándon táborba szállt, az egész vidéken híresztelték, hogy aki nem lázad fel és nem követi János király fiának pártját, a törökök által szolgaságra kerül feleségével és gyermekeivel együtt, azok pedig, akiket így megragadhattak, ostor révén megtörtek, ott a váraikban késlekedés nélkül tanácsot tartottak a törökökkel, hogy mit kell azokkal tenniök. Eközben a kiváló ifjú, Ábrahámfi (Abramfy) Imre titokban Csaba (Chyaba) nevű kastélyából, mely ide legalább egy mérföld, a Jenőben tartózkodó pártütőkhöz ment, és ott Patóczy Boldizsártól, a lázadók kapitányától pénzt kapva esküt tett, hogy maga is János király fiának pártját követi, és ama lázadókat a törökökkel együtt kastélyába befogadja, hogy e kastély erős biztosítása után a hadinépekkel és másokkal az egész mezőségi földrészt maguk részére elfoglalják, és hogy innen gyakran tesznek majd Gyula felé kitöréseket, s ha lehet, Gyula városát felégetik, hogy így ama vár ostromának gondját megkönnyítsék. Én mihelyt megbízható kémeim által értesültem, hogy milyen szándékaik vannak, meg akartam akadályozni vállalkozásukat, a leggyorsabban felszereltettem néhány kisebb ágyút, és ugyanazon nap éjjelén, amelyen vállalkozásukról értesültem, az összes itt lévő katonával, lovassal, puskás gyalogossal és hajdúval a csabai kastélyra támadtunk, egész éjjel bátran ostromolva, támadva, nyilazva [azt], ugyanis eléggé megerősített volt kőerődítményekkel és toronnyal, és mikor már jól megvirradt, roham révén elfoglaltuk halottak és vérontás árán, maga az ifjú Ábrahámfi is övéi közül néhánnyal együtt megöletett. Ott volt nála Patóczy Boldizsár és Radák László egy-egy szolgája, az ostrom során mindketten fogságba estek, de Patóczy Boldizsár szolgája, midőn egy gyulai katona elfogta, miközben az elaludt, megszökött, e tettéért őt [a katonát] megbüntettem, bár nem kellett volna. A másik szolga, Radák Lászlóé, itt van börtönben. Végül is az erődítményeket és a tornyot fenekestül leromboltattam és a
