Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN
vés vár kiadásra.) Alapjában véve valamennyi református lelkészek munkája. A legtöbb az 1830-as évtizedben készült, olyan kisebb bihari falvakról is, mint Geszt vagy a kis hajdúváros Körösnagyharsány, de a mezővárosok közé tartozó Gyomáról is elkezdték. A társadalmi nyitottság és a kutatói igényesség szellemében megírt munkák sorából tájunkról három érdemelte ki a kiemelkedő tudományos eredménynek járó elismerést: mindenekelőtt a vésztői jobbágycsaládból származott szentesi református lelkész Kis Bálint (1772-1853) 1836-ban befejezett hatalmas kézirata a Békés-Bánáti Református Egyházmegye történetéről, valamint a szentesi eklézsia históriájáról lezárt műve 1845-ből. Kis a népélet és az egyházi hagyományok világába is mélyen betekintett. Másodikként Szirbik Miklós makói kálvinista lelkipásztor (1781-1853) Makó városáról és a református eklézsiáról 1835-1836-ban elkészült monográfiáját kell említenünk. Hasonló részletességű és hitelességű alkotás ebben a műfaji változatban nemigen született egyetlen mezővárosról sem. Kis Bálint és Szirbik az akkor rendelkezésre álló történeti irodalmat és az egyházi levéltárak mellett részben már a megyei levéltárat is kiaknázta. A harmadik különleges értékű kézirat (amelyet családi szálai alapján Szabó Magda jeles írónőnk emleget a Régimódi történet c. családregényében) Gacsáry István füzesgyarmati ref. prédikátor tollából származik, az előbbiekkel közel azonos esztendőkből. Gacsáry a népélet olyan területeivel is behatóan foglalkozik, amiről sárréti összefüggésben addig nem írtak. Szirbikhez hasonlóan, részletesen tárgyalja a kis mezőváros úrbéri viszonyait — a lakosság szemszögéből. (A füzesgyarmati krónika legfontosabb részei 1974-ben Békéscsabán, Kis Bálint két kéziratának zöme 1992-ben a Dél-alföldi évszázadok c. sorozatban, Szirbik Miklós műve 1926-ban és 1979-ben Makónjelent meg nyomtatásban.) A kéziratban is használt fentebbi tudományos feldolgozások illetve enciklopédikus szerepet betöltő munkák mellett eredeti kutatásokra és a kor históriai irodalmára támaszkodó, kisebb várostörténeti kiadványokat is számontartunk. 1834-ben látott napvilágot — már szerzője hirtelen halála után, két tisztelője sajtó alá rendezésében — a drámaíró Katona József „Szabados Kecskemét, Alsó Magyarország első mezővárosa történetei" című kis kötete. 1818-ban kezdte el a kutatásokat városa levéltárában, de a teljesebb kidolgozást élete végéig nem tudta befejezni. (A szöveg összes művei 1959. évi kiadásában is megtalálható.) Ugyancsak 1834-ben jelent meg Komáromy Miklósnak, az akkor még önálló közigazgatású Német-Gyula jegyzőjének kis könyve Gyula és a gyulai vár történetéről, továbbá a saját kora viszonyairól. A jó színvonalú kompiláció keveredik benne az eredeti feltárások adataival. A reformkor záró szakaszában, különösen a jobbágyság felszámolását szolgáló törekvések jegyében, az alföldi mezővárosok történeti önismereti igényei megerősödtek. A bevezetőben elmondottak tükre, hogy néhány mezővárosban teret nyert az a gondolat, hogy a közösségi érdekképviselet keretében lehetőleg minden stabil gazdasági és társadalmi helyzetben lévő családba el kell jutnia egy hiteles, jól megírt, rövid várostörténetnek. Olyan felfogású összefoglalásokra volt szükség, amelyek egységbe kovácsolják a lakosságot a hagyományok felvonultatásával. A két (nagy többségében evangélikus) mezővárosban megvalósított elképzelés a magas színvonalú népkönyvet jelentette. Szerzőik a legfontosabb kérdések közérthető és mozgósító erejű rajzához a
