Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

SCHERER FERENC ÉLETÚTJA ÉS FŐMŰVE Gyula város és Békés megye tudománytörténetének jelesei között mindmáig a pátriárkái kort elért Scherer Ferenc kapta a legkevesebb elismerést az utókortól. Hasonmásban újra megjelenő, fél évszázada született várostörténeti monográfiájának értékeit és más dolgozatainak időtálló eredményeit a kutatók éppen úgy számontartják, mint az érdeklődő olvasók. A utóbbi öt évtized politikai eredetű értékzavarai és igazságtalan címkézései miatt lassanként két gyulai nemzedék nőtt fel úgy, hogy jóformán semmit sem tudhat a széles körben forgatott alapvető mű tudós szerzőjéről, a monográfiában összefoglalt ismeretek mögött álló, hosszú és magas színvonalú kutatások körülményeiről, menetéről. Mivel a legtudatosabb gyulai lokálpatrióták sorába tartozó Scherer Ferenc 1951-ben szülővárosát elhagyni kényszerült (1951-1978 között Gyöngyösön, 1978-tól haláláig Szegeden élt), s csak egy szűkebb körrel tarthatott kapcsolatot, egyéniségéről és pályafutásáról leginkább az idősebb generációtól lehet fontos mozaikokat hallani. A monográfia új kiadása jó alkalmat kínál arra, hogy az alkotóról és legfontosabb munkájának születéséről utószóként a két kötet mellé illesszük a legfontosabbakat, leróva egy keveset az adósságból. Összefoglalásunk túlnyomórészt magára Scherer Ferencre támaszkodhat. Nem ismételve meg monográfiája példásan tömör kutatáshistóriai bevezetőjének adatait, a korabeli sajtón kívül ifj. Scherer Ferenc szívességéből felhasználhattuk a történész kiadásra váró visszaemlékezéseinek két kéziratos kötetét (I. rész: „Sturm und Drang", 1966.; II. rész: Egy gyulai polgár vallomásai, 1967.). A kétkötetes várostörténet születéséről e sorok írójához intézett (1971. július 12-én keltezett) levelét, továbbá a Békés Megyei Levéltárban őrzött s a monográfia ügyében keletkezett gyulai képviselőtestületi és polgármesteri iratokat a kéziratos önéletrajz kiegészítő és hitelesítő dokumentációjaként aknáztuk ki. A Scherer Ferencről és az őt körülvevő világról készült, különféle korból származó — fia által gondosan őrzött — fényképek szintén jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy egy törékeny „filosz"-alkatúnak tűnő, ugyanakkor rendkívül szívós munkabírású, példásan mértékletes életvitele révén kiváló fizikummal rendelkező férfi személyiségét megismerhettük. A gyulai levéltárban 1972. február 14-én Scherer Ferenccel folytatott hosszabb beszélgetés élménye, Implom József, Dankó Imre és mások személyes közlései tették élettelivé, közvetlenebbé a gyulai várostörténet-írás mesteréről az olvasmányélmények nyomán kiformálódott s őt igen rokonszenvesnek tartó képünket. Ez a szubjektív vélemény — talán mondanunk sem kell — éppen az ellenkezőjét fejezte ki annak, amit az ötvenes évekbeli ellenségei hangoztattak róla, s amivel a józanabb és városukat igazán szerető gyulaiak sohasem azonosultak. A méltatlan és igazságtalan, „osztályharcosnak" maszkírozott állítások nyil-