Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

túsz visszaszerzése és megszerzése körüli hosszú küzdelmek történeti feltárásában közösek a tennivalóink a törökszentmiklósiakkal, ugyanúgy, mint az agrártársadalom históriájának kutatásában. (1930-ban a 19 073 főnyi agrárnépességből 59,6%-ot jelentett a nincstelenek és családtagjaik aránya Törökszentmiklóson. 1910-hez képest a Nagyatádi-földreform még a statisztikai látszat szerint is csak mintegy három és fél százalékot tudott csökkenteni ezen a megdöbbentően rossz arányon!) Az érintetteken kívül sokféle oka lehet annak, hogy Törökszentmiklóson a felszabadulás utáni időkre maradt nem egy olyan művelődési feladat megoldása is, amelyet Békés megyei testvérei előbb teljesíteni tudtak. A lemaradásban a szociális különbségek mellett bizonyára szerepet játszott a felekezeti megosztottság, a magasabb szintű iskolázásban pedig Szolnok közelsége (kitűnő bejárási lehetőséggel), másfelől meg Mezőtúr, Kisújszállás, Karcag régen fennálló, rangos gimnáziumainak vonzása. A hat éven felüli népesség 1930-ban megállapított 13,5%-os analfabétizmusa a népoktatás bajaira vet fényt (e rossz arányért Jászberény és Kunszentmárton állt „versenyben" Törökszentmiklóssal ugyanazon évben). Szolnok megyében kilenc településen indult meg a helyi lapkiadás 1891-ig terjedően. Törökszentmiklós nem jutott el az újságindításig, majd csak 1908-ban, amikor az 1944 nyaráig megjelenő hetilap, a Törökszentmiklós és Vidéke első száma az olvasók kezébe került. Ezt követően a felszabadulásig még további négy hosszabb életű helyi orgánum létezett a városban. Viszonylag későn, 1903-ban indult a fiúpolgári, 1905-ben a leány-polgáriiskola, ezekbe az 1940-es évek elején 451 tanuló járt. A gimnáziumi oktatás 1946-ban indult, a felszabadulást követő demokratikus légkör jegyében, a középfokú agrárszakember-képzés pedig 1949-ben, az 1941-ben létesített ún. téli gazdasági iskola részére 1943-ban építeni kezdett, de 1949-ben befejezett objekmmban. (Ennek az épületnek nemcsak a külseje és a mérete „rokona" az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola épületének, hanem a háború alatti és utáni sorsa is azonos.) A gimnázium megfelelő önálló épülete két részletben, 1953-1954-ben készült el, időben szinte párhuzamosan az orosházi gimnáziuméval. Törökszentmiklós főterén sétálva még egy összekötő műalkotást szemlélhet meg a városba látogató: Horvai János dacos keménységet sugárzó Kossuth-szobrát. A negyvennyolcas plebejus ellenzékiség közös vonása múltunknak, talán nem véletlen, hogy a békéscsabai és az orosházi Kossuth-szobrokat is a népi gondolkodáshoz jól idomuló Horvai Jánossal mintáztatták meg elődeink. A helyismereti kutatás publikálásra került eredményeinek segítségül hívása révén adott s nyilvánvalóan mozaikszerű városhistóriai jellemzés után megpróbáljuk körvonalazni a Törökszentmiklóssal foglalkozó búvárkodások máig tartó fejlődésvonalát, csomópontjait. Elsősorban abból kiindulva, hogy a település önismeretének gyarapodása a helyi tudat hatóerejének éppúgy az egyik mutatója, mint ahogy a helyi szellemi erő minőségének koronkénti változásait is kifejezi. A várostörténet még megválaszolatlan kérdéseit felvillantva a szerteágazó kutatási feladatok is kirajzolódnak. Úgy tűnik — eddigi tájékozódásunk szerint legalábbis —, hogy Törökszentmiklósra nem terjedt ki a reformkor szellemének jegyében folyó önismertetési, helyzetleírási hullám, amely a XIX. század elejétől fogva helyi szerzők tollából fontos dolgozatokat hívott életre (Békés megyében pl. Skolka András, Ágoston János, Hellebrandt