Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN
János, Ecsedy Gábor, Gacsáry István írásait), néhány esetben önálló füzeteket is eredményezett (Haan Lajos, Komáromi Miklós, Balassa Pál). Bizonyos, hogy a reformkor egyre szélesedő sajtójában — ahogy az ország minden népesebb pontjáról — nem egy Törökszentmiklósról beküldött, nagy forrásértékű levelet, bemutatkozást, eseményleírást lehetne találni, amelyekben mindig akadnak visszatekintő adatok is. A kétségkívül időigényes feltáró munka az 1850-60-as évek országos lapjaiból is jó néhány helyi tudósítást hozhatna felszínre. A város főbb adatait lexikontömörséggel Fényes Elek nevezetes geográfiai szótára (1851) foglalta össze, „derék magyar mezőváros"-nak nevezve Törökszentmiklóst. Jó földjének, híres búzájának, ökörnevelésének, országos vásárainak kiemelése után közli azt is, hogy a római katolikus templom és környéke a volt török vár területére került, a templom tornyát a volt török mecset alapjára építették. Fényes adatainak zöme még 1848 előtti (baráti és hatósági úton történt) közlésekből származott. A közigazgatás csatornáit használta föl az általa megadott — kisebb részben történeti —szempontok szerinti adatgyűjtetésre Palugyai Imre, aki „Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása" című, félbemaradt sorozata III. kötetét (1854) a Jászkun Kerület és Külső-Szolnok megye bemutatásának szentelte. Palugyai törökszentmiklósi informátora vagy kényelmes, vagy kevésbé tájékozott lehetett, mert a mezőváros aránytalanul kis terjedelmet (néhány oldalt) kapott csupán a könyvben más mezővárosokhoz képest. Közlései így is igen értékesek. Soványkának nevezhető a hatósági úton kapott jelentés Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjtése során is a város történeti adatai tekintetében: Ismerték a török foglalás dátumát, az 1720-as újratelepítés évszámát és a két fő felekezet szerinti menetét. (A helynevek számbavétele viszont szimpla felsorolás csupán, mellőzve a néphagyományokat, a históriai kapcsolatokat, amelyeket más, jóval kisebb települések bővebben tárgyaltak. A jelentést Bognár András tette közzé: Pesty Frigyes Helynévtárából II. Külső-Szolnok. Kecskemét-Szolnok, 1979. 143-145.) Törökszentmiklós első történetírójának az akadémiai tagságra emelkedett Balássy Ferencet tisztelhetjük. Balássy 1850-1858 között róm. kat. káplán, 1870-1882 között pedig esperes plébános volt a városban, itt bontakozott ki először historikusként. 1858-ban az Új Magyar Múzeumban és önálló füzetben is tette közzé Török-SzentMiklós történeti tekintetben című, 29 oldalra terjedő munkáját, s ugyanabban az évben Vázlatok Heves és Külső-Szolnok megyék helytörténetéhez című művét Egerben. 1872-ben a Századokban a nagykunok betelepedéséig fennálló Kemej vármegyéről és a kemeji főesperességről szóló tanulmánya jelent meg. Balássy történetírói munkásságának összegzése a Szederkényi Nándorral közösen írt, kiemelkedő színvonalú megyei monográfiában (Heves vármegye története I-IV. Eger, 1890-1893) valósult meg. Heves és Külső-Szolnok 1876-ban megszüntetett egyesítése nyomán a Heves megyei monográfia a tágabb körvonalak rajzához Törökszentmiklós esetében is nélkülözhetetlen, a város múltjának bővebb tárgyalása azonban nem lehetett feladata. Az egyesítés időszakából az utolsó ismert megyerajz, amely igen mostohán kezeli Törökszentmiklóst, montedégói Albert Ferenc kötete: Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyének leírása (Eger, 1868.).
