Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

KORSZAKHATÁR A KELET-CSANÁDI PUSZTÁK BENÉPESÍTÉSÉBEN MAGYARBÁNHEGYES TELEPÍTÉSE ÉS ELSŐ ÉVEI (1859-1865) A TÁJTÖRTÉNETI HÁTTÉR A XVIII. század második fele A Körös-Tisza-Maros közén és azon belül a közismerten kiváló termőhelyi adottságokkal megáldott békés-csanádi löszháton található mai települések és Orosháza története sok szálon összekapcsolódik. Az említett három folyó felé igen enyhén lejtő, térszíni fekvése révén az árvizektől védett (időnként a magas talajvízzel mégis küzdő) békés-csanádi hátságnak a török időket követő településhistóriájában korszakhatárt jelent Orosháza 1744. évi újranépesítése — Tótkomlós két évvel későbbi megalapításával együtt. Magyarbánhegyes 1859-től megvalósult telepítése — mint látni fogjuk — egy következő korszakhatár tájtörténeti megjelenését fejezi ki. A két településtörténeti cezúra közötti folyamatok vázlatos áttekintése világítja meg mindezt. A hódoltság, majd a kuruc háborúk után két kisebb szakaszban kibontakozott visszavándorlásnak éppúgy, mint az 1718-tól elindult, szervezett magánföldesúri betelepítések sorának az orosháziak megjelenése előtt az a fontos közös jellemzője a Körös-Maros közén, hogy a folyóvizek mellett vagy azok közelében építették föl újra a lakóhelyeket. (Leginkább a 16-17. században már használt, hátasabb részekre.) A lakóházakból és a gazdasági udvarokból álló belterületet, amelynek kiterjedése a népességgyarapodás menete szerint bővült és differenciálódott, az ún. ármentes peremen alakították ki. Ezzel az elhelyezkedéssel biztosították a jószág és a lakosok számára egyaránt a vízhez jutást is, meg a biztonságot is. A legeltető állattartás és leginkább az önellátásra szűkített szántóföldi gazdálkodás színtere egyre inkább benyúlt a vizektől már nem fenyegetett, jó talajú hátságra.

1 Ha a térképen végigtekintjük a Szentes-Kunszentmárton-Öcsöd-Szarvas-Endrőd-Gyoma-Békés-Békéscsaba-Gyula, vagy — dél felől indulva — a Nagylak-Makó-Hódmezővásárhely-Szegvár településsor fekvését a 18. század közepén, mindezt igazolva látjuk. Az is érzékelhető ugyanakkor, hogy a fenti településnevekkel körülhatárolt térséget Elek és Battonya irányában nem zárja le folyóvíz. Az ásott kutakra, időszakos erekre, vízállásokra utalt békés-csanádi hátság keleti széle valójában Kisjenő-PankotaArad vonaláig kiterjed. Északon a Fehér-Körös, délen a Maros vízvidéke, keleten a Zarándi hegység határolja. (A Marosból kiágazó Szárazér csak időszakosan, kis mértékben töltötte be a folyóvíz szerepét.) A gazdálkodási szempontból igen értékes hátság északnyugati irányban kiszélesedve foglalja el a Körös-Maros közi térség nagyobb 1 MENDÖL 1928. 39-62. MENDÖL 1936. 127-130. MAROSI-SZILÁRD 1969. 300-325. MAROSISOMOGYI 1990. 303-318.