MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1984

1984-06-18 VB_706 - 1984_VB 706/7

felméréseink során. Egyes középiskolai KISZ-alapszervezeteket patronáló tanárok, akiknek ez párt- vagy állami feladatként van kiadva, nem rendelkeznek információkkal az ifjúsági szövetség tevékenységéről. Ezen változtatni kell. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok nevelése hatékonyabb legyen, akiktől kérjük, hogy se­gitsenek, hozzuk őket olyan helyzetbe, hogy képesek legyenek segiteni. Ez évtizedek óta megoldatlan probléma. A pedagógust tájékoztatni kell, fel kell késziteni annak érdekében, hogy a mozgalom színvonalasan működjön. KARDOS ERNŐNÉ ELVTÁRSNŐ; Ugy itélem meg, hogy az anyag ami előt­tünk áll, a hiányosságaival együtt elfogadom, mivel a valós hely­zetfelmérést tükröz. Bennem felvetődött az a kérdés, hogy mi van a 1970-es határozattal. Miért foglalkozunk most ezzel a kérdéskomp­lexummal és mit akarunk elérni. A vizsgálódás során bennem az a következtetés merült fel, hogy én ugy itélem meg ha ezt az 1970­es határozatot leforditottuk volna, az össztársadalmi ügyet pon­tosabban értelmeztünk volna ós a 70 óta eltelt időszakba, mint ahogy általában életünket hozzá kellett igazitani a változó kö­rülményekhez, változó feltételekhez, ha ezen a területen pró­báltuk volna a módszereinket, a követelményeinket hozzáigazíta­ni, akkor most gyakorlatilag egy összegzést, és egy uj feladat­rendszert kellett volna meghatározni. Ez az össztársadalmi ügy engem mindig zavart, amikor nehéz kér­dések előtt állunk, és mindenki sajátos eszközeivel próbálja a dolgokat vinni, akkor ez engem borzalmasan irritál. Mert eb­be az össztársadalmi ügyben, nagyon sokszor elvész a lényeg, és a bürokrácia, formalitások tömkelegét rakjuk különféle idő­közökbe, különféle szerveknek az asztalára, dokumentálva mind­azt, amit nem is biztos, hogy megteszünk. Ugy itélem meg, ha pontosabban fogalmaztuk volna meg magunk szá­mára, intézmény vagy állami szinten, ha mi egyértelműen megfo­galmazzuk, hogy abban a gazdálkodó egységben a központi irányel­vek figyelembevételével melyek az ő feladataik, mi az uj straté­gia, és hogyan helyezkedik al az ifjúság, az idevonatkozó elvek, amelyek általánosságban szoktak megfogalmazódni, abban kell meg­találnunk azt, ami a mi gyakorlati életünkben alkalmazható. Ha mi jól le tudjuk forditani, a mi valóságunkra, a bonyolult körülményeinkre, a nehezedő körülményeinkre, az ifjúságnak a jelenét, az ifjúságra háruló feladatokat a jövőben, miben va­gyunk felelősek, nem általában, hanem konkrétan a szerveknek mi a feladata, akkor fogunk tudni valamiféle tartalmas végrehaj­tásról számot adni. De csak akkor, ha ebbe valahogy az ifjúság központi helyen van, és nem ugy, hogy az ifjúságon kivül minden­kinek van feladata, és legfeljebb ezt a feladatot valaki majd számonkóri, valaki tudomásul veszi, kritizálja. Tehát ebbe benne kell, hogy legyen az ifjúság, a maga jogaival, kötelességeivel, és a fegyelmezett, becsületes munkájával. Tehát nem azt, hogy viselje el az ifjúság, hogy majd valaki megoldja az ő dolgát. Legyen az ifjúság olyan, hogy érezze az ifjúság a dolgoknak a súlyát, a fontosságát, és mi a ő feladatuk a különböző poszto­kon, hogy valahová eljusson. Az anyagi, erkölcsi megbecsülése, lakás és minden kérdése megoldódjon, abban őneki fontos fela­data van, konkrét feladata. Ha jól forditjuk le mi magunknak vállalatok, intézmények akkor eredményesebb a végí^íflajtás, és talán több konkrét észrevétel, javaslat születhet .meig egy adott határozat korszerüsitésénél. I———— Amit én nagy gondnak tartok ezzel kapcsolatosan, elég sok a for­mális elem, amit Csaba elvtárs elmondott. H£-

Next

/
Oldalképek
Tartalom