MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-10-22 VB_608 - 1980_VB 608/5

rözi az anyag is. A káder- és személyzeti munka egy rendkivül összetett, bonyolult feladat és nagyon nehéz benne ugy eligazodni, talán eligazodni könnyebb, de a gyakorlati végrehajtásban, a mindennapi és a távlati tevékenységünket ugy irányitani, ahogy azt az elvek helyesen tükrözik, rendkivül nehéz és ez tendenciájában érvényesül és valósul meg az elveknek megfelelően. Ezt a kádermunkát állandó folyamatnak kell tekintenünk, annak kell felfognunk, amelynek kezdete van, de befejezettnek és azt mondani, na ezzel kész vagyunk ezt azt hiszem semmilyen szinten, sem a munkahelyeken, sem fölfelé ezt nehéz lenne igy kinyilatkoztatni. Ezt mindennap végezni kell, mindennap gyakorolni kell és folyamatosan karban kell tartani és folyamatosan az élet diktálta korrekciókat ezen a tevékenységen végig kell vezetni, az élethez ezt talán jobban kell igazitani, mint sokminden egyéb mást. A kádermunka - amiről az anyag is ir - igényli a következetességet, én ugy fogalmaz ám meg, minden munka igényli a következetességet, de a káder- és a személyzeti munka kiemelten itényli a következetességet, egyidőben a humánummal. Ez a két dolog időközönként ütközik és a magoldásoknál okoz gondot. Azt gondoljuk mi, nagyon sokszor, hogy egy vezetővel, egy emberrel kapcsolatban azért nem lépünk következetesebben, még akkor is, ha az ő érdeke is azt kivánná meg, vagy az ügy érdeke, mert hát emberségében, önérzetében netalán az a lépés, ami igényelt lenne ez őt megbántja. És a humanitásra való hivatkozással latolgatjuk, hallasztgatjük, majd megérik, majd lépünk, majd alakul. Ugyanakkor amikor az egyénnel szemben kiemelt feladatnak Ítéljük meg a humánumot, a környezetében tevékenykedő emberekkel szemben, mondhatom antihumánusok vagyunk esetenként. A humanitás kérdését is komplexen kell vizsgálni, az egyént is vizsgálni benne, de azért vizsgálni azt a környezetet, amiben talán az ő személyével kapcsolatos humanitás ellentmondást vált ki. A káder-kérdéseknél a következetesség és a humanitás szempontjának mérlegelésével egyidőben vagy éppen annak érvényesítésénél nagyobb jelentőséget kellene, hogy adjunk a minősítéseknek. Azok szerepét jobban alá kellene húznunk, egyetértek a határozati javaslatban szereplő utalással, mert olyan jelenségekkel lehet találkozni minden szinten, amelyre utal a Csaba elvtárs, hogy a tényleges kádernek a megitélése, a kádernek a tevékenysége a követelményekkel együttesen és a leirt minősités abszolút nincs szinkronban. Rendkivül nehéz egy minősitést megirni, de kell vállalni, és itt a következetességnek van itt nagy szerepe. Kell vállalni, hogy fogalmazódjék meg a jó mellett az a negativum is, hogy ne érje az adott kádert néhány év múlva mint nyilt égből a villámcsapás, és a káder is aki vizsgálja egy adott döntést, adott lépést és viszszalapoz egy két évvel vagy három évvel ezelőtti minősítéséhez, abszolút nem lát közte szinkront és akkor ott alapvetően dokumentáltan szenved csorbát a kádermunka következetessége. A minősítésekre kötelezetteknél egy nagyon lényeges lépés, hogy helyére, rangjára kell tenni a minősítéseket, mert nagyon sok helyen a minősítések nem hozzák meg azt a követelményt, amit a Központi Bizottság a határozatában is rögzitett a minősítésekkel kapcsolatban. Az anyagban utalás van arra, hogy őszinteséget igényel a kádermunka, vagy van olyan megfogalmazás, hogy javult a kádermunka diszkréciója. Esetenként olyan jelenséggel találkozunk, hogy az