MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980
1980-10-08 VB_607 - 1980_VB 607/9
c nokat, amit nagyon muszály. Mert már csak az van ebbe benne, amit nagyon muszály. Ugyanakkor a beruházásnál azt irjuk, hogy a termelő állóeszközök 25-28 %-kal nőnek, T e hát, ha nagy gondban leszünk, akkor én azt hiszem, hogy a beruházásoknál kell, még ha nehéz is, ezt a stoppot mondani, és ezt a szerény életszinvonalat visszafogni, ez politikai kérdés lesz, és ezt nem biztos hogy szabad. Ugyanakkor enneka gondolatnak a másik oldala a negyedik oldalon azt mondja, hogyha a tervnél jobban termelünk, akkor nem az életszínvonalon akarunk javitani, hanem az egyensúlyi helyezeten, a hiányosságoknak a megoldásán, ez ugyan igaz, de az is meggondolandó, hogyha sikerülne ebben az ö éves tervben jóval jobban bizonyos eredményeket hozni, akkor valahol a dolgozók felé elő kellene néha azzal is állni, hogy elvtársak most annyira jól jött, hogy most egy kicsit valamivel többet, ha nem is a mézesmadzag elmélettel, de ha annyira sikerülne terven felül hozni, akkor ne az legyen az elképzelés, hogy ebből akkor sem, az életszinvonal elképzelésekből. Tehát jó lenne valami ilyen meggondolást is, mert ösztönözni a dolgozókat csak azzal,hogy mindig visszafogjuk, ha rosszul megy, akkor leveszünk, ha jól megy akkor sem adunk, ez nem biztos, hogy ösztönözni fog, és még nehéz helyzetbe is kerülhetünk. Másik a reálbér és az árakkal kapcsolatos. Azt irja az anyag, hogy a reálbérek szintentartásához évente 4-5 %-os nominálbéremelkedést kell megvalósítani, aztán az árakról is irja, hogy ebben szinkronba kell lenni, és semmi többet. A mostani árak alakulása, azért sejteti azt, hogy azért nemtudjuk mi ezt anynyira a mostani áraknak atémáját megfogni, és abban az esetben ha mi átcsúszunk arra, hogy az árak nagyobb ütemben emelkednek és esetleg alapvető élelmiszerek - hus, vagy egyéb tételt -nekünk is emelni kell, akkor csak ugy lehet elképzelhető szerintem, ahogy eddig is tettük, bizonyos kompenzációkkal, tehát valamilyen formában a munkásoknak, ha az árakat nagyobb ütemben növeljük - vissza kell hogy kapjanak abból, hogy ne legyen elégedetlenség és még akkor is csak szinten marad, ha ezeket a plusz pénzeket hozzá megkapja. Tehát csak abban az esetben értve, ha a kiemelt alapvető és egyéb áremelésekről van szó. Ez a gyakorlat meghozta a politikai eredményét, szerinten erre mindenféleképpen utalni kellene az anyagban. A társadalmi juttatásoknál szó van a természetbeni juttatásokról és arról van szó, ha a költségek növekednek és mivel természetes, hiszen az árak növekednek és ezekben is költségnövekedés lesz, akkor az anyag nagyon egyértelműen azt irja, hogy az igénybevevők viseljék a terheket. Elvtársak! Nem biztos, hogy teljes egészében, hogy az igénybevevőkre, vagyis a fogyasztókra, a munkásokra kell ezeket a terheket szórni, mert legalábbis valami kölcsönös teherviselést ezekben a dolgokban, a természetbeni juttatásokban is. Az életszínvonalnak egy kérdése, hogy ezt elértük és ezután már csak az lesz, hogy ezt elértük, de minden drágább lesz és mindent a munkásnak kell fizetni, ha áremelkedés van, azt mindig csak a dolgozó fogja fizetni, ez azért elégedetlenséget szülhet és megint politikailag gondjaink és problémáink lehetnek. Van benne egy amit nem értek, nem tudom kitől kérdezzem, lehet hogy az elvtársak igen, hogy mi azt, hogy családi jövedelemadó bevezetése, meg kell vizsgálni, mert ide az van irva, nyilván ennél már több van téve^^s vajon ezt kinek
