MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-02-27 VB_592 - 1980_VB 592/15

-15a közoktatásban. Most is túlteljesítettük az ötéves tervünket. Nem azt akarom mondani, hogy vezessük félre a kormányt, nehogy félreértés legyen, de vdahogy másként fogalmazzunk. Azt fogalmazzuk meg, hogy nagy társadalmi erőfeszítéseket teszünk azért, hogy javitsuk a közoktatás-hálózatának a fejlesztését, de nekem ugy tűnik, hogy olyan szép helyzet van felvázolva a közoktatás tárgyi feltételeiről, azt fogják mondani, hogy hallgassunk, mert nálunk minden rendben van. Véleményem szerint ugy tűnik az előtérjesztésből. A lakással kapcsolatosan: a lakást külön kell választani: a város és a falu. Meg kell mondani, hogy nekünk a fő problémánk az, hogy az állami célcsoportos lakásépités arányán belül rendkivül alacsony az állami célcsoportos lakások aránya. Ez a fő gondunk. Mi falun nem épitünk egyetlen állami lakást sem, de olyan minimális az állami célcsoportos, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk a nagy urbanizáció következmény révén is a növekvő városi munkásság lakásigényét kielégiteni. Ez a fő problémánk. Nekünk nem falun van elsősorban lakásgondunk, nekünk a városokban van gondunk és azért, mert Békéscsabán 8 ezerrel, most 5 ezerrel nőtt a lakosság száma, azoknak valahol volt lakásuk, de aki bejött, annak lakás kellett, s ugyanannyi lakásigénylővel számolunk, mint ezelőtt 10 esztendővel. Nekünk fő gondunk a városokban vannak, ott, ahol a munkások koncentrálódnak. Arra vigyázzunk, ne irjuk, hogy eladósitsuk a munkásokat. Másképpen fogalmazzunk, mert sokan szivesen fizetnének, csak egyáltalán kapnának lakást. Ezért ezt érzékeltetni kell, de politikusán. Meg kell mondani, hogy mi falun állami lakást nem épitünk, mert olyan minimális az állami célcsoportos lakás aránya a megyében, hogy csak a városokban tudunk épiteni, de még arra sem elegendő, hogy a városi munkásság lakásszükségletét kielégitse. Ha mi ide hozunk be valakit a megyebizottaágra, akkor arra kötelezzük, hogy vegyen magának lakást, nem kap állami lakást, annyira kevés az állami erőből készült lakás, most ez utóbbi időben ugyan javulás mutatkozott, de a gondunk az megmaradt. Nem azért vetem fel, hogy a jelentésben irjunk róla, de nekem gondom, és lehet, hogy én fel fogom vetni, ha meghivnak a kormány ülésére. Ez a tanácstagi csoportoknak az ügye, meg a tanácsi hivataloknak. A járási tanácsi hivataloknak az ügye. Szerintem az élet túlhaladta azokat az erőket, akik ma a tanácsi hivataloknál , járásoknál dolgoznak, azok nem tehetnek arról, hogy ők arra késztetik saját magukat, mert dolgozni akarnak azért, amiért fizetik őket, ez egy olyan speciális település és nemcsak ez, hanem általában az alföldi megyék, ahol 8-10-12 ezer lakosú községek vannak. A legkisebb község is 1500 lakosú. Tehát én azt mondom, hogy a községeket erősitenám meg, a községi tanácsokat erősiteném meg, részben, másrészben a megyei szakigazgatási szerveket. Ez lehet hogy előreszaladásnak tűnik, de a másik dolog: a tanácstagi csoportoknak az ügye. Elvtársaim! Teljesen formálissá válnak maholnap. Tanácsüléseken az történik, hogy a tanácstagok csoportja előzőleg megvitat egy anyagot, ott valakit megbiznak, aki a tanácstagi csoport nevében elmondja véleményét. Kicsit az, ami az Országgyűlésben. És bizonyos értelemben korlátozzuk a tanácstagokat abban, hogy saját véleményét a tanácsülésen elmondja. Fel-