MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-02-27 VB_592 - 1980_VB 592/14

-14Az lehetetlen állapot, hogy csak a mennyiségi mutatókat veszik alapul és minőségi mutatók hiányozzanak. Nekünk a lakáskérdésnél is, az iskolai tanterem-ellátási kérdéseknél sem azt kell előtérbe helyezni, hol helyezkedünk el országosan, hanem a valóságos gondjainkat kell előtérbe helyezni. Hogy mi tulajdonképpen ráfizettünk arra, hogy annak idején ugy cselekedtünk, hogy elkerüljük a váltakozó tanitást , minden lehetséges vacak épületet elnézést a kifejezésért - igénybe vettünk, s ez a statisztikában szerepel. Ahogy Nagy elvtárs is beszélt róla, hogy most 23 százalék a szükség-tanterem. Tulajdonképpen a saját kezdeményezésünknek isszuk a levét. Ezért fázok attól a javaslattól, amit Duna elvtárs mondott az átmeneti lakásokról, mert valószinü ugy járunk, mint a tantermekkel, hogy nagyobb gondot fogunk a későbbiekben a nyakunkba venni, mert ez olyan dolog, amikor egy háromcsaládos ember bejön hozzám, hogy neki elég lenne egyszobás lakás is, ne menjen egyszobásba, mert nehezen kap nagyobb lakást. így vagyok ezzel az átmeneti lakásmegteremtéssel is. Még egyszer szeretném hangsúlyozni; mi abból az alapállásból Ítéljük meg helyzetünket, ami a tényleges valóság, ne viszonyitsunk mi se más megyékhez, mindegyik megyének megvan a saját gondja, mi a valóságos szükségletekből induljunk ki, és a szükségletek kielégítésének a forráasait keressük. Ide tartozik, ne terjesszünk kívánságlistát a kormány elé. Ezzel értsünk egyet. Abban a gazdasági miliőben, amiben most az ország van, nagyon visszatetsző lenne, ha mi a kormány elé egy olyan listát vinnénk, amelyben beterjesztenénk, hogy ez kell, az kell és igy tovább. Mi tárjuk fel becsületesen gondjainkat, azt is mondjuk meg: tisztában vagyunk a népgazdaság anyagi helyzetével, de kérjük, hogy a kormány értse meg, hogy a megye ha megfeszül, akkor sem lesz képes ezeken a gondokon úrrá lenni, központi támogatás nélkül. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, ezt majd a kormány fogja eldönteni, de arra szeretném kérni a Végrehajtó Bizottságot, hogy ebben értsünk egyet, hogy tételesen ne nyújtsunk be számlát, mert tartok tőle, hogy ellenkező hatást fogunk kiváltani vele a kormányban. Helyesen felsoroljuk gondjainkat az előterjesztésben, s amikor a gondjainkat felsoroljuk, a kormánytagok annyira értelmes emberek, tudják, hogy ezeket mi célból tettük. Nem azt mondom, hogy hallgassuk el gondjainkat. Ami nagy erőssége a jelentésnek, hogy Békés megyei, ebből a szempontból is legyen Békés megyei. Ne hallogassuk el problémáinkat, de legyünk szerények. Előzőleg egyeztetünk az ágazati minisztériumokkal, és amiben megegyezünk, az kerüljön az előterjesztésbe. Egyetértek azzal a megjegyzéssel, hogy szerintem nem kellene külön-külön tételesen a gazdasági kérdésekről szólni, én csak a fő ágazatokról szólnék, igy: ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, de itt ezen belül a nehézipar, könnyűipar, és igy tovább szóval ezt nem tartom célszerűnek. Hogy mit teszünk az ország asztalára, tulajdonképpen ez fejezné ki, de azt ki lehet fejezni ugy is, hogy nem megyünk ennyire a részletességbe bele. Nekem ugy tűnik, például a közoktatásról szóló fejezetnél, irunk arról, hogy milyen társadalmi összefogással épitjük a tantermeket és igy tovább, vigyázzunk ezzel, mert ebből ugy tűnik, hogy nálunk rend van