MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1982

1982-01-22 PB_128 - 1982_PB 128/19

- 18 BAUKÓ MIHÁLY ELVTÁRS: Tisztelt Együttes ülés! Nagyon sok vélemény hangzott el, és az irányelvek tanulmányozása után bennem tulajdonképpen három terület fogalmazódott meg, röviden amit szeretnék elemezni, bár ezeket a problémákat érintették a felszólalók. Csók elvtárs azt mondotta, hogy Budapest különálló téma teljesen, és véleményem szerint a magyar népgazdaságnak az elkövetkezendő esztendőkben az egyik legnehezebb témája lesz, hiszen a lakások aránya és az épitési mód, ami az utóbbi évtizedekben történt ez hallatlan nagy változást okozott. Van egyszer egy elavult lakásállományunk, amely tulajdonképpen a központban van, s ennek a rekonstrukciója, - közben az elöregedés kérdése vetődik fel -ez csak neheziti népgazdaságileg ezt a problémát. Ugyanakkor azt, hogy valamilyen igazságossabbá kell tenni a teherviselés elosztását, ez azt hiszem egyértelmű. Két megjegyzést tennék; 1,/ Nyugdíjasnál albérletben lakni, havi 1.500.- Ft, ugyanakkor lehet nyugdijas, akinek 2.000.Ft-ja van és nem tart albérlőt, ennek rendkivül nehéz a helyzete. Én a vidéki kérdések közül Békéscsabát talán, mint megyeszékhelyt szeretném kiemelni, és itt elsősorban a lakásgazdálkodás kérdését felvetni. Véleményem szerint, ha visszaemlékezem néhány évre, ezelőtt 20-30 évvel csak néhány többszintes épület volt, azt hiszem, hogy régi állami kezelésben lévő lakás összesen kettő, vagy három volt, s ezzel tulajdonképpen befejeződött. Lehet, hogy Békéscsabán nem szabad más 700- vagy 800 éves megyeszékhellyel összehasonlitani, ez egy egyedi kérdés, és ebben az egyediben kellene megtalálni a azt a lehetőséget, amely a gazdálkodást, az igények kielégitését, és egyben a települést, vagy települések rekonstrukciójának meggyorsulását jelenti. Ebben ugy gondolom hallatlan nagy tartalékaink vannak, és ki lehet választani azt a leggazdaságosabban előkészithető területet, amelynél a lakások elhelyezése is gazdaságos. Én ebben nem akarok belebonyolódni, de tulajdonképpen a család erősítése, esetleg a gyereket is maga mellé viheti a szülő, vagy a testvér is jöhet, tehát az a régi álmunk, a közösség erősitése, ez is szóba kerülhet egy ilyen konstrukciónál. Nem beszélve arról, hogy a gyerek ott van és a szülő is megöregszik, és nyugdijas lesz, és akkor a szülőkkel való törődés. A másik dolog, ami itt felvetődött tulajdonképpen a lakásépités, az épitésre való ösztönzés, ha ez a területelőkészités meg van, én a Tégla- Cserépiparnak vagyok az egyik vezetője, azt tudom mondani, hogy az épitőanyagipar felkészült arra, hogy a többszintes lakásépitésre, tehát nem a házgyári, a nagyüzemi, a háztáji megoldásokra véleményem szerint az elkövetkezendő évtizedekben alkalmassá tudunk válni. Én most a kisméretű téglát azt mondom, cserepet, azt mondom, hogy két-három éven belül megoldjuk, most bizonyos mérvű feszültség van, de ilyen szempontból is biztositani tudjuk az épitőanyag egy részét. Másik dolog, hogy meg kellene vizsgálnunk a lakásépités összefogást is. A eketéné elvtársnő érintette, tulajdonképpen, vállalati támogatással, és most mi az uj vállalatokkal, vagy kis vállalatok, összefogásokat vetjük fel, azokkal az épitőmunkásokkal, csak egy vállalati háttérrel, vállalati eszközháttérrel támogatva, tervszerű irányitással tulajdonképpen meg lehetne gyorsitani, határidőket be lehetne tartani, itt is gyakorló ember vagyok, tehát 1,000.- Ft-os kőműves napszámost is lehet felfogadni, és lehet lehet két köbméter falat felfalazni, de ugyanakkor lehet hat köbméter falat is felfalazni 1,000.- Ft-ért, ha az szervezetten elő van készitve, és annak meg van a nagyüzemi háttere. Mi most ugy oldottuk meg, hogy minden ember maszek alapon megagitálta a darust és annak adtunk 1.000.- Ft-ot, jobb lett volna, ha a vállalat irányitja oda a darust 1.500.- Ft-ért, azért mondom itt sok probléma va n - ^^rS°* \