MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1982

1982-01-22 PB_128 - 1982_PB 128/12

karitásainak lakásépítési célú felhasználására. Véleményünk szerint ez esetben alapos garanciákat kell beépiteni a lakbéruzsora, a munkanélküli jövedelemszerzés megakadályozására, tudniillik akkor itt nem fognak tudni elő takarékosságot végezni, abból a fizetésből, ami marad. Elvtársak! A vitainditó előadás részletesen szólt az állami lakásépités és lakásgazdálkodás helyzetéről, problémáiról. Ezek egyrészt a lakásállomány mennyiségi és minőségi összetételére, másrészt az elosztható lakások és a jogos lakásigények közötti aránytalanságra vezethetők vissza. A hosszan elhúzódó lakásgondok megoldatlansága vagy kisebb településeink, községeink esetében kilátástalansága, sok esetben a jövedelménél, szociális helyzeténél költségesebb lakásépités felé orientálta a családok jelentős részét. A községek esetében az állami lakásépités hiánya pedig megnehezítette a szakemberek, a pedagógusok és az orvosok letelepitését, de legfőbbképpen az arra rászorulók lakáskérdésének kielégítését. Az irányelvek megfogalmazzák, hogy az állami bérlakások aránya az 198o-as évtizedben 3o % helyett 2o % lett. Megyénk sajátos helyzetét tekintve azonban fel kell hivni a figyelmet arra, hogy a lakáspolitikai elvek érvényesítése érdekében központi szerveinknek intézkedéseket kell tenni a kialakult szintkülönbségek mérséklésére. Nálunk ugyanis az állami lakások részaránya, mint ahogy erről Frank elvtárs is szólt, 9 %, az országos átlagnak ez mindössze egyharmada. Az állami lakások ilyen alacsony részaránya, üLetve az épités jelenlegéhez viszonyitott csökkentése ugyanis a lakásgazdálkodás minőségi célkitűzéseit veszélyezteti. Azt eredményezné, hogy a lakosság egy-egy rétege - pályakezdő fiatalok, nyugdijasok, család töredékek - lakásgondjának megoldása eleve kizárt, vagy csak igen hosszú távon lenne megvalósitható. A lakásigénylések elmúlt évi megujitása, a csereigények, valamint a tanácsi bérlakás jogáról való lemondás tapasztalatai helyi tanácsaink ismeretanyagát bővitették. Ezek alapján számitanunk kell azzal, hogy az alacsonyabb komfortfokozatú lakásban lakók jelentős része továbbra is ragaszkodik bérleményéhez, ugyanakkor pedig jelentős az ilyen lakásokat igénylők száma is. Ezen lakás, illetve csereigények kielégitése beláthatatlan ideig várat magára. Az igényeket a meglévő állami lakásállomány minőségi és mennyiségi összetételével összevetve megállapitható, hogy jelenlegi lakásállományunk, amely többségében kétszobás, alkalmatlan a lépcsőzetes lakáscsere kialakítására, amelyből következik, hogy a szükséges cserealapot uj lakások épitésével kell biztositani. Az irányelveknek azt a törekvését, ami a tanácsok önállóságát és felelősségét erősiti a lakásgazdálkodásban, messzemenően támogatjuk, ugyanakkor nézetünk szerint ehhez a lakásalap mennyiségi növelése és struktúrájának differenciáltabbá tétele is feltétlenül szükséges. Az igényekhez jobban igazodó lakásépítésre helyi tanácsaink egy része,- ahol a lakás mennyisége azt lehetővé tette, már a tervidőszak elején felkészült, mintegy 25o garzon, illetve nyugdijasok házának épitését tervezik Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szeghalmon, részben állami, részben magán erőforrásból. A már emiitett tapasztalatok, valamint a lakbéremelést követően várható cserélési növekedés azonban szükségessé teszi már e tervidőszakban az állami lakásépités településenkénti egyeztetését, szükség esetén a kialakitott struktúra, tehát amit a tanács választott szervei jóváhagytak, annak a módositása, elsősorban, mint ahogy az a szóbeli kiegészítőben is elhangzott, átme-