MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980

1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/4

- 3 korosztályára, akik tul a szülésen és kisgyermekes időszakon, 30 év körül még rendkivül sok ambicióval, és energiával rendelkeznek, ahhoz, hogy akár vezetővé is váljanak. Ugy érzem, hogy a tudatos kádernevelésből ez a korosztály kimarad, mert már nem tartoznak a kifejezetten fiatalok kategóriájába, akikre egyébként helyesen, most sokkal több figyelem jut. Oavaslom, hogy a Pártbizottság vizsgálja meg ezt a kérdést, és ha észrevételem reálisnak tartja, erre hivja fel a pártszervezetek figyelmét. Határozati javaslattal egyetértek, azt elfogadásra javaslom. IRHÁZI LAJOSNÉ elvtársnő: Tisztelt Pártbizottság! A jelentést többször áttanulmányozva az a véleményem alakult ki, hogy reális, jól elemző, értékelő és feladatmeghatározó anyag készült a Pártbizottság elé. Egyetértek az anyag fejlődést bemutató gondolataival, miszerint - a kádermunka a pártmunka szerves része; - erősödött a testületek szerepe; - tovább javult a vezetői munka szinvonala; - javult az utánpótlás nevelése. Osztom véleményem az anyagban megfogalmazott kérdésekkel, melyben minősiti a tömegszervezetek - köztük a szakszervezetek kádermunkáját is. - A Tömegszervezetek betartják a hatásköri elveket; - javult a különböző testületek közötti egészséges kádermozgás; - de - nagyobb gondott forditani az utánpótlás nevelésére; - lassú a megoldásra váró ügyek intézése. A szakszervezetekben dolgozó kommunistákra váró feladatok kigyűjtése, elemzése közben néhány gondolat jutott eszembe, melynek megoldásában előbbre kell jutni, mely ma a fejlődés gátja is. Arra a következtetésre jutottam, hogy az 1973.-as KB. határozat óta lényeges előrelépés történt a káderpolitikai elvek gyakorlatában, de a közvélemény és a káderek szemlélete mintha ezzel nem tartana lépést. Milyen kérdésekre gondolok: 1./ "Gond, hogy nem minden esetben érvényesül az az elv, hogy a vezetők addig dolgozzanak beosztásukban, ameddig el tudják látni feladatukat". Ehhez a pártnak olyan kádereket kell nevelni, akik megértik a kor követelményét, ha kell más helyen, esetleg alacsonyabb beosztásban kamatoztatják tudásukat. A mindenáron funkcióba maradás káros hatásait sajnos érzékeljük az életben. Ehhez az is kell, hogy a közvélemény szemléletét is ugy kell alakitani, hogy ezt megértsék: "ha egy csoportvezető visszamegy esztergályosnak, Nem Lebukott", "ha egy pártapparátusból valaki gazdasági területre kerül, az Nem Lebukott". Ezért szüksógpsnek tartom, hogy a XII. kongresszus határozatának a káderpolitikai elvekkel foglalkozó részét széles körben magyarázzuk, ne csak a vezetőképzőkön, hanem a tömegpolitikai oktatásban is, minden dolgozóval megértetve, elfogadtatva. 2./ Hogy a jelzett gondunk megoldódjon a tervszerű kádercserékéitudatosán, időben kell meglépni. Nem kell megvárni, mig az eg>én alkalmatlann válik feladata ellátására, Lehet, hogy eretnek gondolatot vetek fel, de ha egy vezető, vagy politikai munkás adott munkakörben, adott helyen 10-15 évig dolgozik, meg kell látnunk, hogy uj feladatot adjunk számára. A megszokás, a rutin, az egyhelybenjárás akarva, akaratlanul fásulttá teszi az egyént. Az